2013. december 26., csütörtök

13. fejezet

Hiii darlings! Sokat küszködtem a 13. fejezettel, de már pár napja teljesen kész, és úgy gondoltam, hogy karácsonyi ajiként megkapjátok. Örömmel látom, hogy még mindig elég sokan látogatjátok a blogot nap mint nap, és szégyellem magam amiért ennyire elhanyagolom, de.. nem keresek kifogásokat, nincs kedvem írni. 
Nem tudom, hogy érdekel-e még valakit az új rész, de azért remélem lesz 1-2 lelkes olvasó :)

Jó olvasást ! Xx ( esetleges helyesírási hibákért elnézést, majd kijavítom őket )

Egy réten voltam, vele. Azzal a személlyel, akit annyira szeretek. Csak feküdtünk egy pokrócon, és néztük a különböző formájú felhőket. A friss levegő és a virágok illata megnyugvást adott, és az, hogy ő mellettem van, és átkarol..olyan volt, mint egy csoda, amire oly' régóta vártam. Oldalra pillantottam, egyenesen a szemeibe. Egymásra mosolyogtunk, majd gyengéden megcsókolt.

- Hiányzol. - suttogta. - Szeretsz még?

- Persze. - ültem fel. - Hogy kérdezhetsz ilyet?

- De őt is szereted, igaz? - tudtam kire céloz, de a kérdésére már nem tudtam a választ. - Tudom, hogy igen.

- Én nem szeretem őt, csak..

- Közénk állt. Bianca, vedd észre.

- Nem állt közénk!

- Fáj, ha vele látlak. Fáj, hogy ott vagyok, mégis őt csókolod meg.

- Ott vagy?

- Mindig ott voltam, Bianca. És mindig ott leszek. - mondta.

Alakja halványulni kezdett, majd el is tűnt. Aztán a virágok is halványulni kezdtek, a pokróc, a piknikkosár, és vele együtt minden.Nem értettem mi történik körülöttem.
Kinyitottam a szemeim.

- Csak álmodtad, nyugi. - suttogtam magamnak.

Oldalra pillantottam, és Harry feküdt mellettem. Az éjszaka folyamán nagyon sokat beszélgettünk, többet között arról is, mi történt velem. Nagyon megértő volt, és most pont ez kellett. Valaki, aki nem próbál meg tanácsokat adni, csak átkarol, és hallgatja a sírásom. Arcán még mindig ott díszelgett a csók előtti festéknyom, ahogyan az enyémen is. Elmosolyodtam, ahogy visszaidéztem azokat a pillanatokat. Az órára pillantottam. 4:17. Ideje volt felkeltenem Harryt, és hazaküldeni, hisz nem akartam kockáztatni. Óvatosan rázogatni kezdtem a vállát, nevét alig hallhatóan mondogattam.
Ráérősen nyitotta ki a szemeit, majd elmosolyodott.

- Hány óra? - ült fel.

- Negyed 5 múlt. Lassan menned kéne. - mondtam, mire ásítva nyögdécselt egy oké-t.

Már pár perce némán ült, maga elé nézve. Attól féltem, hogy visszaaludt. Már épp szólni akartam neki, amikor hirtelen megmozdult. Megdörzsölte a szemeit, majd újra rám mosolygott. Nagyon édes volt, még kómásan is. Az ágy végébe ment, hogy felhúzza a cipőit.

- Majd beszélünk. - mosolygott, és egy félénk puszit nyomott a számra, mintha csak attól félne, hogy eltolom magamtól. Megtehettem volna, de nem akartam. Édes puszija után lassan elhajoltam tőle, de amit láttam, nagyon megrémített. Ő állt Harry háta mögött, teljes életnagyságban.

- Minden rendben? Bianca, jól vagy? - kérdezgette Harry, de egyszerűen nem tudtam levenni a szemem Nickről. Nem hittem el, amit látok. Pár másodpercig csak bámultam, majd eltűnt. - Jól vagy?

- Én.. azt hiszem, csak.. - hebegtem. Nem tudtam, mit mondhatnék. Ha elmondanám, mit láttam, biztos bolondnak nézni.

- Maradjak még egy kicsit? Olyan rémült arcot vágsz. Mint aki szellemet látott. - na, ebbe beletrafált.

- Semmi bajom, csak túl fáradt vagyok.

Miután nagy nehezen elhitettem Harryvel, hogy minden rendben, és hazamehet, elmentem zuhanyozni. Magammal is próbáltam elhitetni, hogy csak képzelődtem, valószínűleg azért, mert nem sokat aludtam, és az alvással töltött idő is csak Nickről szólt.
Felfrissülve mentem vissza a szobámba,és belebújtam a pizsimbe. Bebújtam a takaró alá, és csak bámultam a falat. Csak egy ésszerű magyarázatot akartam keresni, de nem ment. Talán még mindig álmodom. Igen, valószínű, hogy ez a helyzet. Csipkedni kezdtem magam, de semmi. Ébredj!!
Csak képzelődtél, ennyi az egész. - nyugtatgattam magam ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal. - Azért láttad őt, mert bűntudatod van a csók miatt. - sóhajtottam egyet, majd úgy láttam a legjobbak, ha lemegyek inni egy kávét.

- Te hogy-hogy fent ilyen korán? - csoszogott a konyhába apa.

- Nem igazán tudok aludni. Túl sok hülyeséget álmodtam. - kavargattam kedvetlenül a kávém.

Beszélgetőtársam töltött magának az erős koffeinből, majd helyet foglalt mellettem. Egy idegig csendben ültünk egymás mellett, majd pár perc hallgatás után megszólalt.

- Nem tudod kié volt tegnap este az a fekete kocsi? - rápillantottam, majd újra a bögrémre szegeztem tekintetem.

- Nem. - biztos voltam benne, hogy anya tegnap este még beszélt erről apának. Fenébe is, miért nem tudok hazudni?

Jobbnak láttam, hogyha visszavonulok a szobámba, mielőtt még faggatni kezd, ezért fogtam a bögrém, és gyorsan felslisszoltam az emeletre.
Az ágy közepén ültem, hátamon a kedvenc macskás plédemmel, és egy nézhető filmet kerestem, bár nem találtam semmi jót. Végül úgy döntöttem, folytatom a The Walking Dead-et, ha már elkezdtem anno. Nagyon szeretem, egy ideig néztem is folyamatosan, de aztán valamiért abbahagytam. Remélem, most a sok zombi el fogja terelni a gondolataimat.
Egyik kezemet a szemeim előtt tartottam, és a két ujjam közötti résen néztem, mi is történik. Nem akartam lemaradni semmiről, de jobbnak láttam, ha a kezem a szemeimnél van. Már 3 részt megnéztem, de még mindig nem untam meg.

- Ohh fujj - fordultam el egy undorító zombi láttán.

Nem értettem magam. Undorodtam ezektől a zombiktól, mégis faltam a képkockákat. Ilyenkor elvesztettem az időérzékem, nem érdekelt semmi, csak az, hogy nézzem tovább. És ez most sem volt másképp. Teljesen belemerültem a sorozatba, és csak arra lettem figyelmes, hogy a telefonom pittyeg. Kezembe vettem a készüléket, és kíváncsian nyitottam meg az érkezett üzenetet.

" Szia B! Mit csinálsz ma este? Van kedved egy jó kis bulihoz? Remélem most nem kell majd órákig győzködnöm!:D " - olvastam el. Zayn és a bulijai.. nincs olyan hét, hogy legalább egyszer ne menne el, és kevés olyan alkalom van, amikor engem ne rángatna el.

" Szia nyomi! Még átgondolom ezt a nagyon vonzó ajánlatot, de nem ígérek semmit. Igazából nem sok kedvem van ehhez.. " - pötyögtem neki vissza. Alig telt el pár perc, máris jött a válasz.

" Nem mondhatsz nemet B! Ez lesz a valaha volt legjobb buli! - aha, mindegyikre ezt mondja - Na, gyerünk, jó lesz. Itt lesz Perrie is, meg a srácok. Hozhatod Lisa-t is, csak gyere már! Nem akarom azt olvasni, hogy nem jössz, szóval 9-re legyél kész, drága. Xx "

" Szeretem, amikor helyettem döntesz, te homi. Csak akkor megyek, hogyha nem fogsz annyit inni, mint múltkor. 9-re legyél itt. Xx "

Igazából tényleg semmi kedvem nem volt, de ez általában nem érdekelte Zaynt.. sőt. Csak még jobban győzködött. Nem szerette, ha egyedül vagyok, mert tudta, hogy akkor csak szarabb kedvem lesz, mint volt. Ezért is hívott minden egyes bulira, és legtöbbször én is jobban éreztem magam, mint előtte.
Tárcsáztam Lisát a ma este miatt, közben pedig a The Walking Dead-et kapcsoltam ki. Mára elég volt ennyi járkáló. ( a sorozatban így nevezik a zombikat-szerk. ) Elég sok időbe telt, mire Lis felvette a telefont. Miután megvolt a szokásos szia-szia, felhoztam a bulit, amire boldogat mondott igent.

- Akkor fél 9-re legyél itt. Szia! - elköszöntem, majd leraktam.

Az órára néztem, ami azt mutatta, már dél is elmúlt pár perccel. Szemeim elkerekedtek a meglepődöttségből. Nem gondoltam volna, hogy így elment a fél napom.
Úgy döntöttem az esti parti előtt még alszom egy kicsit. Mivel még mindig pizsamában voltam, csak bebújtam a takaróm alá, majd oldalra fordultam, és lehunytam a szemeim. Viszont nem tudtam aludni. Egyre csak az álmomon járt az eszem. 

***

- Nagyon csini vagy. - dicsért meg Lisa, amint meglátott.

- Köszönöm szépen, te is. Gyere beljebb, Zayn is nemsokára jön. - invitáltam be.

A szobám felé vettük az irányt, majd amint beértünk, a drága barátnőm faggatni kezdett. Természetesen újra Harry volt a téma. 

- Megvagytok? Történt már valami? - huppant le az ágyra, míg én csak fel-alá járkáltam. 

- Hát, ma hajnalban megcsókolt. - böktem ki. Lisára néztem, aki először azt sem tudta szerintem, mit is mondjon, majd visítva felugrott, és megölelt. - Azt hiszem, te jobban örülsz ennek, mint én.

- Ezzel most mire célzol? - távolodott el tőlem. - Te nem is örülsz ennek? 

- De, örülök, csak.. 

- Csak mi? Ne kezdd megint! Nem akarok újabb kifogásokat hallani. Már ezerszer megbeszéltük ezt. Nincs abban semmi rossz, ha valakivel jól érzed magad. Nyugi. - ölelt meg.

Talán igaza van, és csak a bűntudat és a kialvatlanság miatt képzelődtem. Többet ilyen nem fog előfordulni, és talán egy új fejezetet nyithatok Harryvel.

- És, egyébként hogy csókol? - húzogatta a szemöldökét, mire elnevettem magam.

***

- Lányok, itt van Zayn! - kiabált fel anya. 

- 1 perc és megyünk! - kiáltottam vissza, majd Lisához szóltam. - Mindjárt mehetünk, csak még keresek egy megfelelő cipőt.

Amíg én nyakig voltam a cipős szekrényemben, addig barátnőm az ablakon bámult kifele.

- Kocsival megyünk? - kérdezte meglepetten.

- Nem. Miért kérded?

- Zayn kocsival jött.

- Eddig. Innen gyalog megyünk. Sajnálom, hogy miattam kell gyalogolni. - álltam fel egy pár magassarkúval a kezemben.

- Semmi baj. De tényleg az a terved, hogy soha többé nem ülsz autóba?

- Egy ideig még biztos nem. - húztam lábaimra a cipőket. - Na gyere, menjünk.


Utunk ugyan abba a clubba vezetett, ahol a születésnapomon is voltunk. A hely most is tömve volt fiatalokkal, és szinte mindegyik tini kezében ott volt valamilyen alkohol. Már messziről kiszúrtam a társaságot, akik jó kedvvel beszélgettek. Nekik sem kellett sok idő, hogy észrevegyenek minket. Perrie rögtön Zayn karjaiba szaladt, a többiek pedig a helyükön várakoztak arra, hogy odamenjünk. Elsőként Niall üdvözölt, majd őt követte Louis és Liam, végül pedig Harry.
Helyet foglaltam a bőr ülőhelyen, Lisával és Zaynnel az oldalamon. Előttem foglalt helyet Liam, mellette pedig Harry és Niall volt.

- Ki mit kér inni? - tette fel a kérdést Louis. Miután leadtuk a rendelést az ideiglenes pincérünknek, mindenki beszélgetni kezdett mindenkivel.

A hangulat jó volt, és minden "kör" után egyre jobb lett. A társaság fele a táncparketten ropta, amíg a józanabbik fele az asztalnál beszélgetett. Ezt a társaságot képviselte Liam, Perrie, Zayn, Harry és jómagam.Az idő múlásával a mi társaságunk is kezdett megfogyatkozni. Zayn és Perrie elmentek táncolni, Liam pedig kiszúrt egy csajt magának, és őt próbálta felszedni.
Harry immár előttem ült, és jókat beszélgettünk. Kezeim az asztalon pihentek, összekulcsolva, mígnem a göndör megfogta a bal kézfejem, és simogatni kezdte. Egyszerre öntött el a melegség, és a bűntudat. Mi van, ha most is figyel? Ha látja mindezt? Kezemet automatikusan húztam el, mire Harry furcsán nézett rám.

- Bocsi, csak.. - mentegetőzött.

Szemeibe néztem, amik bűnbánóan néztek rám. Annyira sajnáltam, és legszívesebben megöleltem volna, de féltem. Mi van, ha újra megjelenik? Talán csak próbára akar tenni, hogy valóban érzek-e valamit Harry iránt.

- Semmi baj - mosolyogtam rá halványan. - De azt hiszem, én most megyek, fáradt vagyok.

- Hazaviszlek. - ajánlotta fel.

- Nem kell, hazasétálok. - mondtam, majd hátat fordítottam, és elindultam. Alig tettem meg pár lépést, megálltam, és visszasiettem Harryhez. Értetlenül nézett fel rám. Leültem elé, és a szemeibe néztem. - Megbízom benned. - mondtam, mire furán nézett rám. Nem igazán értette, hova akarok kilyukadni. - Hazavinnél? Kocsival..

- Komolyan? - kérdezte meglepve, mire csak egy aprót bólintottam. Elmosolyodott, majd elővette a kocsikulcsát. - Akkor mehetünk?

U.i: Felkerült az első rész a zombis blogomból. ( Mondtam már hogy imádom a zombikat?:D ) Ez inkább unaloműzős/gyakorlós blog, bár mostanában nincs időm unatkozni. Remélem azért ide is benéztek. 

2013. november 24., vasárnap

Tumblr

Hello everyone! Mint láthatjátok, most nem új résszel jöttem, hanem mással.
Nemrég csináltam tumblr-t, és arra szeretnélek kérni titeket, hogyha van tumblitok, kövessetek be. Természetesen visszakövetlek titeket. :) Tele lesz 1D-s, Londonos, és "énes" képekkel, amik engem, a személyiségemet tükrözik, az érzéseimet árulják el. Ezen kívül különböző idézetek is lesznek fent, bár legtöbbjük angolul :D Na mind1, nem is húzom tovább az időt, a lényeg, hogy kövessetek, és visszakövetlek titeket. --> KATT Xx

2013. november 22., péntek

12. fejezet

 Halihóóó! Nagyoooooooon hosszas késés után itt a legújabb fejezet. Nem tudom mi lesz a blog sorsa, talán megszáll az ihletmanó ( és az időmanó ) és 24 órás írásba kezdek majd, de ha nem így lesz, lehet befejezem. Kíváncsi leszek, hogy ennyi kihagyás után mennyi komment, illetve pipa lesz, remélem, azért még akad 1-2 olvasó. 
( helyesírási hibákért elnézést kérek, később korrigálom őket )

Jó olvasást! Xx


- Félsz, mi? - nem mutatta, de tudtam, hogy belül örül, hisz igaza lett.

- Izé.. nem, csak. Na jó, talán egy kicsit. De ez a te hibád. Elsőnek rám ijesztettél, utána meg ilyen filmet nézetsz velem. Gonosz vagy.

- Tényleg, az én hibám, kérlek ne bánts. - emelte fel kezeit védekező állásba, majd lehúzta a cipőjét.

- Pedig bántani akartalak, de most lebuktattál. - húztam félre a szám, mire elmosolyodott, majd kikerülve engem a nappaliba ment.

- És most mit csináljunk? - vágódott le a fekete kanapéra.

- Nem tudom. - húztam meg a vállam, majd mellé vágódtam.

- Nézzünk meg még egy filmet.

- De nem horrort.

- Akkor válassz te. - mondta, mire felálltam, és a dvd-k közt kezdtem válogatni.

- Mivel rám ijesztettél, most megérdemled, hogy szenvedj egy kicsit. - kotortam elő a kedvenc filmem. - Szerelmüüüünk Lapjaiiiiiii! - mondtam boldogan.

- Mivel érdemeltem ezt ki? - fogta a homlokát.

- Ohh, ugyan már, biztos te is romantikus vagy.. ott a szíved legmélyén. - beraktam a filmet a lejátszóba, majd visszamásztam a kanapéra. Fogtam egy fehér párnát, és az ölembe helyeztem. Furcsa szokás volt, de mindig ezt csináltam, amikor filmet néztem.

Alig 10 perc után elmúlt a félelmem, annyira átadtam magam a filmnek. Egyszerűen megunhatatlan, csodálatos, magával ragadó..
Néha oldalra pillantottam, Harryre. Arcáról nem sok mindent tudtam leolvasni, póker arccal ült, és bámulta a képernyőt.
Épp az a jelenet volt, amikor egyik este Allie meglátogatja Noah-t, és palacsintázni kezdenek. Hallottam, hogy Harry mozgolódni kezd mellettem. Megköszörülte a torkát, mire felé fordultam. Pár másodpercig habozott, majd végül kinyögte, hogy megkívánta a palacsintát, és tök buli lenne, ha sütnénk.

- Ez komoly? - nevettem el magam.

Néha tényleg nehezemre esett felfogni, hogy Harry lassan 20 éves lesz. Hisz időnként olyan, mint egy gyerkőc, akire épp vigyáznom kell.
Az előbbi kérdésemre hevesen bólogatott, mire megadóan sóhajtottam egyet. Megállítottam a filmet, majd nehezen, de a konyhába sétáltam, nyomomban a göndörrel. Ellenőriztem, hogy biztos megvan-e minden hozzávaló, majd Harry segítségével minden összetevőt kipakoltam.

- Mivel kezdjük? - kérdezte lelkesen.

- De buzgó valaki. Tessék - toltam elé egy tálat. - Rakd bele a lisztet, a sütőport, egy kicsi sót és a cukrot.

- És miből mennyi kell?

- Ott van leírva. - böktem rá a pulton heverő papírra.

Sajnos kócos barátom aktivitása hamar alább hagyott, és kb. 2 perc után megunta az egészet.

- Tudod mit? Én inkább csak nézlek. - pattant fel a pultra.

- Még hamar meguntad.

- Gondolatban segítek. - mondta, mire elnevettem magam.

- Sokat érek vele, de tényleg. - ironizáltam.

Miután befejeztem a palacsintatészta összeállítását, jöhetett a sütés, amiben már Harry is részt vett. Nagyon sokat nevettem a bénaságán. Szegény egy igazi kétbalkezes. Igazán jól éreztem magam vele, de mint mindig, most is bennem volt az a bizonyos vészfék. És természetesen azt sem tudtam kiverni a fejemből, amit az a furcsa alak mondott nekem. Még most is beleborzongok, ha rá gondolok.
Teljesen belemerültem a gondolataimba, és csak arra lettem figyelmes, hogy Harry kétségbeesetten mondogatja a nevem.

- Mi a baj? - léptem mellé. A tűzhely előtt állt, a palacsintasütővel a kezében.

- Teljesen megégett. - utalt a palacsintára. Nos, nem viccelt. Szinte feketére színeződött a tészta.

- Hamarabb kellett volna megfordítanod. Te kis konyhatündér. - ütögettem meg a vállát elismerően.

- Nem mondtad, mikor fordítsam át. Szóval ez a te hibád.

- Ne fogd rám a bambaságod, mert megjárod. - mondtam, mire Harry felnevetett.

- Megjárom? Mégis mit akarsz csinálni?

- Hát.. - néztem körbe, majd a kezembe vettem egy fakanalat. - Leszúrlak a kardommal. - mondtam komolyan, mire még jobban nevetni kezdett.

- Szerinted hagyom magam? - ő is egy fakanálért nyúlt, és felém nyújtotta. - Na gyerünk.

Olyanok voltunk, mint 2 gyerek. El sem hiszem, hogy képesek voltunk fakanalakkal kardozni. Vele tényleg más volt minden. Úgy éreztem magam a társaságában, mintha újra 10 éves lennék.
Harry kiütötte a kezemből a "kardomat", mire én hátrálni kezdtem, de a pult megakadályozta, hogy tovább menjek. Félig nevetve, félig kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni, de nem ment.

- A te időd lejárt. - mondta halál komolyan. Vagyis csak próbálta, mert félpercenként ő is elröhögte magát. - Mi az utolsó szavad?

- Megjöttek anyáék.

- Furcsábbat nem is mondhattál volna a halálod előtt.

- Nem, nem. Komolyan beszélek. Mintha a mi kocsinkat hallottam volna leparkolni. - löktem el magam a pulttól, majd Harryt kikerülve az óriási ablakhoz siettem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ők értek haza. - Harry, azonnal el kell tűnnöd.

Az előszobába siettem, majd a közeledő Harryhez dobtam a cipőit.

- Bocsi. - nyögtem, de időt sem hagyva neki az önsajnáltatásra, az emelet felé kezdtem lökdösni. - Szépen megvársz a szobámban, oké? - alig fejeztem be, már nyílt is a bejárati ajtó. - Menj már.

Zavartan álltam a nappali közepén, amikor anyáék beléptek oda. Bénán rájuk mosolyogtam, majd pár másodperc után végre megtudtam szólalni, és megkérdeztem, milyen is volt a bál.

- Egész jó. - felelt anya.

- Felviszem Clarkot a szobájába. - indult fel apa az emeletre, öcsémmel a karjaiban.

- Nem tudod kié az a fekete kocsi a házunk előtt? - kérdezte anya. Basszus, a kocsiról meg is feledkeztem.

- Nem. Fogalmam sincs. - sosem tudtam jól hazudni, de úgy tűnik anya elhitte. Vagy csak észrevette a mocskot a konyhában. Azt hiszem, az utolsó lesz a nyerő.

- Ez mégis mi?

- Hát izé.. csak megkívántam a palacsintát, és gondoltam sütögetek egy kicsit, amíg haza nem értek.  

Láttam anyán, hogy nem hiszi el, hisz tudja, hogyha sütök, nincs ekkora kupi. Meg ahogy már említettem, béna hazudozó voltam mindig is.
Idegesen álltam egyik lábamról a másikra, amíg anya kereste a szavakat. Szerintem nem igazán tudott erre semmit mondani. Vagy csak nem akart. A körmeimet kezdtem piszkálni, zavart a kialakult csend. Pár másodperc múlva anyára emeltem a tekintetem, aki szúrós szemmel méregetett. 

- Nem hiszek neked. 

Harry szemszöge 


 Ez nem Bianca. - az első gondolatom ez volt, amikor beléptem a szobába. Halványsárga falak, tele színes díszekkel, égőkkel és képekkel. Mintha nem is ő lenne. Valahogy nem ilyennek képzeltem az ő hálóját. A szoba egyik sarkában egy festőállvány díszelgett, rajta egy félig befejezett képpel. Mellette egy kis asztalon színes festékek pompáztak, rengeteg ecsettel. Nem is tudtam, hogy szeret festeni. Az ablak előtt volt egy íróasztal, amin a laptop, pár könyv, tolltartó és rengetek apróság hevert. A falon lévő fotókhoz léptem. A régebbi fényképeken jót nevettem, főleg amelyiken Zayn is rajta volt. Voltak még családos képek, olyanok is, amin Lisa van, és volt nagyon sok, amin egy sráccal van. Elképzelésem se volt, ki lehet ő. Lehet csak egy régi szerelme.. de akkor miért van még ennyi kép kirakva? Talán még most is járnak. 
Ne találgass, majd rákérdezel. - súgta a fejemben lévő hang. 
Leültem az ágy szélére, és háttal ráfeküdtem. Elég fáradt voltam már, hisz a kismutató lassan a ketteshez ért.

- Ne aludj. - nevetett Bianca. Lassan felnyitottam a szemeim, és vele találtam szembe magam. Komolyan elaludtam volna? 

- Nem aludtam. - ültem fel. - Csak egy kicsit. 


Bianca szemszöge 


 Aranyos volt, ahogy még félig aludva beszélt. Igazán cuki az ébredős hangjával. 
Na jó Bianca, elég ebből. - parancsoltam magamra.

- Azt hiszem haza kéne menned. - mondtam, mire ő csukott szemmel bólintott egyet, majd visszaesett az ágyamra. Sóhajtottam egyet, majd újra megpróbáltam felébreszteni. 

- Még egy kicsit. - dünnyögte. 

Olyan volt, mint egy gyerek.. ismét. Ütögettem, ráztam, beszéltem neki, de semmi. Aztán kitaláltam valamit. A festősarokhoz léptem, majd fogtam egy ecsetet, és pár festéket, és visszasiettem Harryhez. Az arcára húztam egy piros csíkot, majd egy sárgát, mire ő lassan kinyitotta szemeit. 

- Mi a.. ? - nyúlt az arcához. - Mit csináltál? - ült fel hirtelen. 

- Felkeltettelek. - vontam vállat nevetve. 

- Nem úszod meg. - nevetett ő is, majd megfogta a két vállam, és az ágyra nyomott. Lábaimra ránehezedett, karjaimat lefogta, ezért nem igazán tudtam mozogni. Egyik kezével a csuklóimat szorongatta, a másikkal pedig a festékbe nyúlt, és az arcomra húzott egy festékcsíkot.. aztán még egyet, és még egyet. 

- Harry - nevettem. - Elég lesz már. 

Szemeibe néztem, és megint elkapott az a fura érzés. Amikor a gyomrod görcsbe rándul, és úgy érzed, a benne lévő pillangók megvadultan akarnak onnan kitörni, amikor a légzésed felgyorsul, a szíved hevesebben kezd verni, és úgy érzed, csak te és ő léteztek.. valami ilyesmit éreztem én is abban a pillanatban. Azt hiszem, ő is valahogy így érezhetett, hisz arca ráérősen közeledni kezdett az enyémhez, de most eszem ágában sem volt eltolni. Egy huncut mosoly jelent meg az arcán, majd egy puszit nyomott a számra, majd lassan megcsókolt.



 





2013. október 28., hétfő

11. fejezet

Heyyy! Meghoztam az új részt, amint látjátok. Szerintem sokan nem erre számítottatok, de pont ez volt a célom. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, és írtok pár sort, és/vagy pipáltok. Próbálkozom azzal, hogy ne befolyásoljon a kommentek/pipák száma, és azt hiszem jó úton haladok. Hisz aki a kicsit nem becsüli.. és én mindennél hálásabb vagyok annak a pár embernek, akik kommentelnek/pipálnak. Nélkületek most nem tartanék itt, srácok! Köszönöm!♥

Jó olvasást! Szasza Xx  

Ui.: kezdtem egy új blogot: Living Dead. Azért, hogy gyakoroljak egy kicsit, és ha nincs ihlet ide, akkor írom azt. Ha van kedvetek, és szeretitek az elő halottalak, és az izgalmat, nézzetek be!:)


Egyre közeledett, én pedig egyre közelebb voltam ahhoz, hogy eltoljam magamtól. Aztán váratlanul megfogta a kezem, amiben a fagylaltomat tartottam, és az arcomhoz nyomta. 

- Ezt miért csináltad? - kérdeztem nevetve. Nem válaszolt, csak egy huncut mosollyal megvonta a vállát. - Na ezt még visszakapod. - fenyegettem, miközben az utolsó fagyi foltot töröltem le az arcomról. 

Lassú léptekkel közelítettem az egyre hátráló fiúhoz. Már majdnem beértem, amikor hirtelen megfogta mint a két csuklóm, és megfordított. Így hátulról karolt át.  Hirtelen melegség öntött el. Jó volt ilyen közel érezni magamhoz.

- Ez nem jött össze. - nevetett. 

* 1 héttel később *

Az elmúlt napokban szinte csak Harryvel voltam. Nagyon sok időt töltöttem vele.. talán többet, mint kellett volna. És a legrosszabb az, hogy már azt sem tudom, mikor voltam utoljára Nicknél. Hisz a legtöbb időm jelenleg a göndörre pazarlom. Pont ezért döntöttem úgy, hogy miután Zayn elment, ellátogatok hozzá is.

- Szóval, mi van köztetek? - kérdezte kíváncsian.

- Őszintén? Fogalmam sincs. Valamit érzek iránta, de.. ajh, tényleg nem tudom. Nem akarok kapcsolatot.. Zayn, én nem leszek újra szerelmes.

- De ezt nem tudod irányítani.

- Talán mégis. Nekem mindig is Nick lesz az első, és ezen Harry sem tud változtatni. Bármennyire is cukin tud mosolyogni, nem fog meghatni. Vagyis remélem. Észnél kell lennem, és nem belezúgni.

- B, ezt akkor sem döntheted el. Ha megtörténik, érezni fogod.. és az érzéseidet nem tudod irányítani. És amúgy is, ha jól érzed magad Harryvel, mi a gáz? Ő is ezt szeretné.

- De én nem akarom jól érezni magam senki olyan fiúval, aki nem Nick.- sóhajtottam. - Jó mindegy, zárjuk le ezt a témát, mert veled lehetetlen vitázni, mert azt hiszed, neked van igazad. Figyelj.. emlékszel amikor megkértelek, hogy senkinek ne beszélj a balesetről? - kérdeztem, mire bólintott egyet. - Ugye senkinek nem mondtál semmit?

- Dehogy, nyugi.

- A srácoknak sem?

- Nem. Csak annyit tudnak, hogy volt egy nagy baleset, és hogy egy fiú meghalt, a lány meg kisebb sérülésekkel túlélte.

- Akkor jó. Nincs kedved eljönni velem Nick sírjához? Nem akarok egyedül menni. - vetettem fel az ötletet.

- Bocsi, de nekem nemsokára mennem kell dolgozni. Majd máskor. - mosolygott lágyan.

Az igazság az volt, hogy féltem. Nem akartam megint odamenni egyedül. Volt valami ott, amit ha nem is láttam, de éreztem. Valami, ami megrémített. Talán ez volt a másik ok, hogy egy ideje már nem járok ki.
Miután kikísértem Zaynt, erőt vettem magamon, és elindultam a temető felé. Az úton csak arra a furcsa, ijesztő alakra tudtam gondolni, és hiába próbáltam elterelni a figyelmem, nem ment. Csak ő járt a fejemben. Amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan tűnt el. Gyomorideggel sétáltam be az óriási, fekete kapun. Már egész jól tudtam az utat, könnyedén sétáltam a sírok közt, amíg Nickhez nem értem. Leültem a kicsiny padra, ami a sír előtt volt, és hosszú percekig csak bámultam.

- Sajnálom. - nyögtem ki végül. - Sajnálom, hogy egy jó ideje már nem voltam itt. Sajnálom, ha úgy érzed, már nem szeretlek. De ez nem igaz. Nem fogok kifogásokat keresni.. egyszerűen csak.. csak megismertem valakit. Biztos kedvelnéd. - nevettem fel kínosan. - A baleset óta ő az első, akivel igazán jól érzem magam. Ezzel nem azt mondom, hogy helyettesíthet téged, mert az lehetetlen lenne. Csak.. - nem tudtam befejezni. Elfogytak a szavaim.

Könnyes szemmel bámultam a fehér sírkövet. Pár perc után úgy döntöttem, inkább hasznossá teszem magam, és hozok virágot. Megtöröltem a szemeim, és lassan felálltam a kissé kényelmetlen padról. A kijárat felé indultam, hisz ott van egy kis virágbolt, közvetlen a kapu mellett. 

Azt hittem, ismerem már az utat, de most minden más lett. A szél felerősödött, az ég felvette szürke kabátját, és hirtelen egyedül éreztem magam. Pár pillanattal ezelőtt még emberek mászkáltak itt, most meg mintha csak én lennék a temetőben. Aztán újra éreztem valamit. Tudtam, hogy valaki figyel. Nyeltem egy nagyot, majd lassan megfordultam. Megrémített amit láttam. Ugyanaz a pasas állt velem szemben, mint aki legutóbb.

- K-ki maga? - dadogtam.

- Fáj neki. Vigyázz, mit csinálsz, mert visszajöhet. - fogalmam sem volt, miről beszél. Nickről lenne szó? De hát nem is ismerhetni.

Legszívesebben elfutottam volna, de lábaim a földbe gyökereztek. Pár másodpercig meredten néztem a pasast, majd hátrálni kezdtem. Nem kellett sok idő, megfordult, és pár lépés után eltűnt. Nem hittem a szemeimnek. Biztos csak képzelődöm. Hisz ilyen nincs. Nem lehet. Szívem hangosan lüktetett, légzésemet képtelen voltam kontrollálni.
Úgy döntöttem, hagyom a fenébe azt a virágot, és inkább hazaindulok. Nekem ez túl sok. Tisztában voltam vele, hogy szellemek nem léteznek, és valószínűleg csak képzelődtem, de mégis féltem.
Csak akkor nyugodtam le egy kissé, amikor már a szobám falai közt lehettem. Bár ez a nyugalom nem tartott sokáig, hisz rájöttem, hogy ma anyáék valami jótékonysági bálba mennek, és az öcsém is velük tart, ezért egyedül leszek itthon ki tudja meddig.
Mindent megpróbáltam.. felhívtam Zaynt és Lisát is,hogy aludjanak itt, vagy csak egy kis időre jöjjenek át, de Zayn Perrie-vel megy vacsizni, Lisa pedig az unokatestvérével megy bulizni.

- Gyere velem. - hívott. Telefonom kihangosítva hevert az ágyon, én pedig fel-alá járkáltam a szobába.

- Köszi, de nem. Nincs hozzá hangulatom. Majd kitalálok valamit.

- Te tudod. De ha meggondoltad magad, szólj.

- Mindenképpen. Kösz még egyszer, Lis.

- Ugyan már. És tényleg szólj, ha mégis jönnél velünk. Most rakom, szia. - köszönt el, majd kinyomta a készüléket.

Harry szemszöge

- Szar vagy. - ütöttem meg a mellettem ülő Zayn vállát. 

- Fogd be. - rakta le a dohányzóasztalra a kontrollert.

- Egy visszavágót? 

- Naná. 

Amint belekezdtünk a játékba, megszólalt Zayn telefonja. Egy rövid szitkozódás után leállította a versenyt, és előkotorászta a telefonját. 

- Szia B, mizu? - szólt bele, majd távolabb sétált. 

Tudtam, hogy Biancával beszél, hisz őt hívja csak B-nek. Elsőre furcsálltam is, hisz Zayn nem igazán becézi az embereket, maximum Perrie-t. Még soha nem láttam ilyen kapcsolatot fiú és lányt között. Bevallom, néha féltékeny voltam Zaynre a Biancával való kapcsolata miatt, pedig tudom, hogy alaptalanul féltékenykedek. 

- Na mit akart? - kérdeztem azonnal, amikor megjelent.

- Csak annyit, hogy ma aludjak ott, mert a szülei csak valamikor hajnalban fognak hazaérni. 

- És akkor most ott fo.. - kezdtem bele kérdésembe, de a mellettem ülő barátom félbeszakított.

- Nem, nem fogok ott aludni, mert Pezzel leszek. 

- Aha, oké. Na most játszunk tovább, mert le akarlak verni.. megint. 


Bianca szemszöge


Úgy döntöttem, elütöm az időt, és megnézek pár vígjátékot. Épp popcorn után kutattam a szekrényben, amikor hangos kopogásra lettem figyelmes. A bejárati ajtóhoz siettem, és széles vigyorral fordítottam el a kulcsot, hisz abban reménykedtem, hogy Zayn vagy Lisa áll az ajtó túloldalán. De nem az várt, amire számítottam.. sőt, az igazat megvallva senki nem várt, hisz egy árva lélek nem állt az ajtóban. Körülnéztem, majd ekkor újabb kopogást hallottam, csak most a konyha felől. A hang irányába fordítottam a fejem. Alig telt el pár másodperc, valaki megfogta a derekam, én meg hangos sikításban törtem ki. 

- Beszari. - szólalt meg nevetve egy rekedtes hang. Rögtön felismertem a gazdáját. 

- Rohadj meg te buzi. - néztem rá szórós tekintettel. - Nem volt vicces. 

- Dehogynem. - kacagott még mindig. - Komolyan, látnod kellett volna magad. Na jó, komolyra fordítva a szót. Mit csinálunk ma este?

- Mi? - mutattam kettőnkre. - Mi semmit. Én fogok filmet nézni, te meg szépen hazamész, és azt csinálsz amit akarsz. 

-  Ú, van egy ötletem. - emelte fel a mutató ujját, mint aki megvilágosodott odabent, majd kikerülve engem a nappaliba ment. Szem forgatva mentem utána. 

- Ne kímélj. 

- Nézzünk valami jó kis filmet. 

- Mondtam, hogy ez volt a tervem, de EGYEDÜL. - hangsúlyoztam a végét. 

- De az úgy nem buli. Na gyerünk már. - nyaggatott. 

- Ugye tudod, hogy szörnyen idegesítő vagy?!

- Ez most egy beleegyezésnek számít? 

- Lehetetlen vagy. De a film után szépen hazahúzol, oké? 

- Igenis, főnök. - tisztelgett halál komolyan képpel.

- Még mindig röhejes vagy. - nevettem el magam. 

***

A kanapén ültem, míg Harry a filmek között keresgélt. Már legalább egy tucatnyi dvd hevert a földön, a "nem nézzünk" kupacnál. Valahogy nem találtunk olyan filmet, ami mindkettőnknek jó lett volna. Ő nem akart romantikusat vagy vígjátékot, én meg nem akartam akciófilmet vagy horrort.

- Fogadjunk, hogy nem mered megnézni. - emelte föl a Paranormal Activity első részét.

- Miért ne merném? 

- Mert beszariiiiii vagy. - mondta, mire hozzá vágtam egy párnát. 

- Csak hogy tudd, már láttam ezt a filmet. És nem vagyok beszari. 

- Tényleg láttad? Hát, legalább már csak fele annyira fogsz félni. - nevetett újra. 

- Inkább megyek és csinálok popcornt, mielőtt még kárt tennék benned. - mondtam idegesen, mire Harry újabb nevetésben tört ki. 

Az igazság az volt, hogy soha nem mertem még végignézni, mert kb. a felénél már meg voltam halva a félelemtől. Gáz, nem gáz, mindig is rettegtem a szellemekkel kapcsolatos dolgoktól. Nem is értem miért egyeztem bele, hogy ezt nézzük. Bianca, egy méretes idióta vagy.. 
Harry úgy nézte végig, mintha egy sima vígjáték lenne, míg én csak szenvedtem. De nem tehettem mást, szó nélkül végig kellettem néznem, hisz bizonyítani akartam Harrynek. Nem adhattam meg neki azt az örömöt, hogy lásson félni.

- Na ez jó volt. - szólalt meg először a göndör, amikor véget ért a film. 

- Aha, jó. - mondtam nem túl meggyőzően. 

- Akkor én most megyek. - állt fel mellőlem, mire én kérdően néztem rá. - Mivel azt mondtad, hogy egy film, és húzzak el. - magyarázta. - Szóval szia. - intett egyet, majd az előszoba felé vette az irányt. 

Bepánikoltam. Nem akarok egyedül maradni egy ilyen film után. Főleg nem este, a délutáni dolog után. Gyorsan felálltam a kanapéról, és Harryhez siettem. Nekidőltem az ajtófélfának, és azt néztem, hogyan veszi magára a fehér Converse cipőt. 
Jó párszor szólásra nyitottam a szám, de nem tudtam megtenni. Hisz olyan gáz lenne. De egyedül sem akarok maradni. Ouh, Istenem..

- Harry.. - a fürtös kérdően rám nézett, majd egy nagy sóhaj után folytattam. - Szóval.. izé.. nem maradnál még egy kicsit?


2013. október 17., csütörtök

10. fejezet

Üdv! Sajnálom, hogy késtem, de nem igazán van időm a suli mellett. Azt hittem, jobban fog menni iskola időben is a blogolás, de tévedtem. Magyarból már most is csinálgatunk érettségi feladatokat, és jelenleg fel kell készülnöm egy angol, német, fizika, kémia és földrajz dolgozatra is úgy,  hogy 1 hete Debrecen és a lakhelyem közt ingázom. A következő részre is valószínűleg várni kellesz egy picit, és ezt is nagyon röstellem.. de azért remélem 1-2 embernek megéri rá várni.
A rész nem lett nagyon hosszú, és nem is a kedvencem, ugyan úgy, ahogy az előző sem. Megértem, hogy alig kaptam kommentet és pipát. Ehhez sem számítok többre, és nem is zaklatlak titeket hogy írjatok, valószínűleg nektek is van épp elég dolgotok. És amúgy is, mostanában megkaptam azt, hogy miért függök ennyire a kommentek számától.. Nincs önbizalmam, ennyi az egész.. 
Felmerült bennem az is, hogy szüneteltetem, vagy bezárom a blogot, mert nem vagyok megelégedve magammal. Van még mit fejlődnöm, és gyakorolnom kéne. 
Bocs, hogy ennyit rizsázok, de ezeket meg kellett osztanom veletek. Majd még gondolkozom, mi legyen a blog sorsa, addig is jó olvasást! Szasza Xx


Úgy döntöttünk, a McDonald's-ba megyünk. Igazából az odaút jobban telt, mint vártam. Miss. Nagymell nem is volt olyan vészes, igazából elég jól elbeszélgettünk, és a hátunknál a srácok is elég jól elvoltak, ahogy hallottam. Meaghan elmesélte, hogy jelenleg egy kisboltban dolgozik, de csak a nyár végéig, utána egyetemre megy, és azt is megemlítette, hogy Harryvel már kiskoruk óta ismerik egymást. Hát, ez fura. Bár ezen az egyetemes dolgon én is elgondolkoztam. Anno Nick és én mindent elterveztünk, hogy ugyanoda megyünk, és tök jó lesz meg minden, de amióta nincs velem, azóta nem is gondolkoztam ezen. Talán nekem is bele kéne vágnom. Hisz a tanulás elterelné a figyelmem, és nem kéne azon aggódnom, hogy hogyan kerüljem el Harryt.

- Csak a hölgyek után. - nyitotta ki az ajtót Harry, majd kezével az ajtó felé mutatott.

Szemeimmel kerestem egy üres asztalt, majd leültem.

- Rendelni kéne, nem gondolod? - lépett mellém a göndör. Furcsa, hogy Conorral jöttem, mégsem váltottunk még 2 szót sem, Harry meg mindig idepofátlankodik a közelembe, ha akarom ha nem. Közben megjelent Meaghan is, és ő is helyet foglalt.

- Hát, ti vagytok a pasik, rendeljetek nekünk. - szólalt meg.

- Ha ezt akarjátok. - vakargatta a fejét.

***

- És hogy ismerkedtetek meg? - nézett hol rám, hol Conorra Meaghan.

- Hát az úgy volt, hogy.. - kezdett bele a fiú, de megakadt. Segítség kérően rám nézett, de fogalmam sem volt, mit mondjak.

- Öhm, hát.. egy kávézóban.. izé.. - nyögdécseltem. - Szóval ott. Véletlenül nekimentem.

- Meg sem lepődök. - harapott a burgerébe Harry. Csak egy szúrós pillantást vetettem rá, majd újra a témára koncentráltam.

- Aztán elkezdtünk beszélgetni, és most meg randizgatunk. - fejeztem be. 

Nem tudtam nem észrevenni, hogy Harry és Meaghan egyfolytában duruzsolnak. Ha meg épp nem sugdolóztak, a szemükkel beszélgettek. A poharam tartalmát kavargattam a szívószálammal, csak néha-néha pillantottam rájuk. 

- És ti? Hogy ismerkedtetek meg? - szakítottam félbe a titkos csevejüket.

- Ohh, ezt Harry tudja jól elmesélni. - veregette meg az említett fiú vállát Meaghan. 

Harry szemszöge

Idegesen néztem a mellettem ülő lányra. Mégis miért jó ez neki?

- Ez a tökéletes alkalom. - suttogta. 

Persze, tökéletes. Ennek nincs tökéletes alkalom. Egész idő alatt azzal zaklatott, hogy mondjam el Biancának az egészet, hogy igazából mi rokonok vagyunk, és úgy látszik, szerinte itt a megfelelő lehetőség erre. 
Mindenki érdeklődve figyelt, vártak egy magyarázatot. 

- Meaghan, beszélhetnénk? - meg sem várva a választ felálltam az asztaltól, és egy távolibb helyre mentem. Amint beért az unokatestvérem, nekiálltam. - Mégis hogy a fenébe gondoltad te ezt az egészet? A csávója előtt nem fogom neki elmondani.

- Nem a csávója, csak randizgatnak. És ennyire ne legyél már hülye. Hívd félre, menjetek el sétálni.. bánom is én, csak mondd el neki.

- De ez miért ilyen fontos? Miért kell tudnia?

- Azért, mert egyértelmű, hogy Biancának nem tetszik ez a Conor gyerek. - mondta, mire kérdően néztem rá. - Te teljesen vak vagy? 1 szót nem beszéltek egymással. Egymásra sem néznek. Nem érnek egymáshoz. Szóval minden esélyed megvan.

- De ezzel rá fog jönni, hogy érzek iránta valamit.

- És?

- És ha ő nem érez semmit?

- Mióta félsz te egy csajtól? Könyörgöm, menj már! - azzal megfogta a karom, és maga után húzott, egészen az asztalig.

Feszülten ültem le a helyemre, nem tudtam, hogy kezdjem el az egészet. Meaghan-re néztem, mire kaptam tőle egy "mire vársz?" nézést. Sóhajtottam egyet, majd az előttem ülő lányra szegeztem a tekintetem. Fejben elszámoltam 3-ig, majd belekezdtem.

- Bianca?! - kérdően rám emelte tekintetét. - Beszélhetnénk? - bólintott egy aprót, majd mindketten egy távolabb sétáltunk az asztaltól. - Nem sétálunk egy kicsit?

- De.. - mutatott az asztalhoz, ahol Conor és Meg ült. 

- Nyugi, visszajövünk még. Nem tart majd sokáig.

- Hát jó.

Egy ideig csak sétáltunk egymás mellett, szótlanul. Én próbáltam megfogalmazni a mondanivalóm, ő meg várt egy magyarázatot, hogy miért hívtam el.
A cipőm orrát bámultam, és gondolkoztam. Sehogy sem lenne jó, ha elmondanám. Hisz mégiscsak hazudtam neki, és fogalmam sincs, hogy fog reagálni.

- Harry - az ő szájából még a nevem is jobban hangzott. Rápillantottam, mire ő elkapta a tekintetét. Úgy látszik, még mindig nem szeret a szemembe nézni. - Miről akartál beszélni?

- Szóval amikor mondtad, hogy randid lesz, én azt mondtam, hogy nekem is az lesz Meaghan-nel. Ez nem volt igaz. Én és ő nem randiztunk sosem, és nem is fogunk. - sóhajtottam egyet. - Ő az unokatestvérem. - ahogy kimondtam, abban a pillanatban megálltam. Bianca még tett 1-2 lépést, majd hátrafordult. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Egyetlen érzelmet sem.

Bianca szemszöge


Nem tudtam, mit felelhetnék erre. Egyrészt örültem is, de viszont ott motoszkált bennem, hogy így nekem is tálalnom kell. Pár másodpercig csak néztem rá bambán, nem is tudtam, mit felelhetnék. Végül erőt vettem magamon, nyeltem egy nagyot, és én is elmondtam neki mindent. 

- Akkor te én ő nem? Nem randiztatok? - kérdezte meglepetten. Nemlegesen ráztam a fejem, mire egy kisebb mosoly ült ki az arcára. - De akkor miért hazudtál? 

És itt jött a halálom. Hisz erre a kérdésre én magam se tudtam a választ. Vagy csak nem akartam tudni. Volt benne valami vonzó.. A szemei, a mosolya, a haja, az, hogy semmi nem érdekli. Az, hogy néha egy nagyképű, arrogáns paraszt. De ezekkel együtt is magával ragadó volt. Elsőre úgy tűnhet, mintha egy magánakvaló, nagyképű fickó lenne.. de amikor mosolyog.. benne van az a kisfiús báj, amivel teljesen levett a lábamról. Azt hiszem tetszik. De ezt nem szeretném, ha megtudná.

- És te miért hazudtál? - tereltem a témát.

- Mert zavart, hogy randid lesz. - mondta ki kerek perec. - Na jó, most te jössz. Te miért hazudtál?

- Túlságosan is féltékeny voltam Meaghan-re. Aki mint kiderült, az unokatestvéred.

Pár percig egyikünk sem szólt semmit, csak csendben kullogtunk egymás mellett. De ide nem is kellettek szavak, hisz mindketten tudtuk, hogy többet érzünk egymás iránt. Merthogy ez felért egy igen furcsa vallomással.

- Figyelj. - állt meg mellettem Harry. Hátra fordultam hozzá, és érdeklődve néztem rá. - Mi lenne, ha mindent előröl kezdenénk? - zavartan néztem rá, nem egészen értettem, mire gondol. Tett felém egy lépést, majd kinyújtotta bal kezét. - Harry Styles. - mosolygott. Nevetve megráztam a fejem, majd kezet fogtam vele.

- Bianca Robinson.

- Nos, Bianca Robinson, lenne kedve fagyizni egyet? - kicsit hezitáltam, de végül beleegyeztem.

Nem hittem volna, hogy ilyen jól fogom érezni magam vele. Nagyon sok mindent megtudtam róla, igazán nyitott volt, amit nem vártam tőle. Viszont én még nem tudtam benne teljesen megbízni. Nem sokat árultam el magamról, így azt sem tudta meg, mi történt Nickkel. Erről amúgy sem beszélek szívesen, és még nem is éreztem úgy, hogy erről még tudnia kéne. Hisz ezzel az ő kedvét is elcseszném, nem is beszélve az enyémről.

- És amúgy tetszett a meccs? - kérdezte, amikor már hazafele tartottunk. Fagyinknak már alig volt meg a fele, és az idő is egyre hűvösebbre fordult.

- Elég jó volt, csak te játszottál bénán. - cukkoltam.

Hirtelen maga elé húzott. Az eddig alvó pillangóim felébredtek a gyomromban, ahogy csillogó szemeibe néztem. Rám mosolygott, mire lehajtottam a fejem. Úgy nézhettem ki, mint egy rák. Bal kezével felemelte a fejem, így újra a zöld szempárral találtam szembe magam. Ajkaiba harapott, majd újra elmosolyodott. Arca közeledni kezdett az enyémhez. A szívem majd' kiugrott a helyéről, a pillangóim eszeveszettül csapkodtak, én meg egyre idegesebb lettem.


2013. október 11., péntek

Díj 4

Köszönöm Szencseg! Xx
A szabályok:   1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek.


1. 11 dolog.
- Szeretem az építő kritikákat, és ha valaki megmondja az őszinte véleményét. ( Nemrégiben én is kaptam egy kritikában hideget-meleget, de azt hiszem, csak jót tett )
- Ha egyedül vagyok itthon, hangosan éneklek, és hozzá idiótán táncolok.
- Fogalmam sincs, mit írhatnék magamról. 
-  Szemüveges vagyok, de utálom.
- Nagyon egyedi nevetésem van :'D
- Szeretek körmöt festeni. 
- Nem szeretem, ha valaki külső alapján ítélkezik. 
- Amikor nagyon feszült vagyok, elvonulok, és sírok. Én így vezetem le a feszültségem. 
- Teljesen rákattantam a The Walking Dead-re. 
- Szeretem a vámpíros könyveket. 
- Minden héten van egy önvédelem órám, amit egyre jobban kezdek megszeretni.

2. 11 kérdés. 
1. Ha egyetlen emberen segíthetnél a világon, ki lenne az?
- Idk.. túl sok ember van, aki segítségre szorul. 2. Melyik a kedvenc állatfajtád?
-  Cicaaa 3. Milyen zenét hallgatsz?
- Mindenfélét.  4. Mi szeretnél lenni ha egyszer felnősz?
- Boldog. 5. Kedvenc országod/városod?
Anglia/London 6. Milyen nyelveken beszélsz?
- Magyar, Angol 7. Miért kezdtél el blogolni?
- Ki akartam próbálni magam. 8. Honnan jött a blog ötleted?
- Egy videoklipből.  9. Gondoltál már arra, hogy ez legyen a munkád?
- Persze. Imádok írni, és tudom, hogy van még hova fejlődnöm, de jó pár év múlva szeretnék az írással foglalkozni. 10. Szoktál olvasni?
- Amikor időm engedi, igen. 11. Ki a példaképed és miért?
- Anyukám és Demi Lovato. Az előbbi azért, mert nagyon erős nő, és nincs az az akadály, ami az útját állhatná. Demi pedig azért, mert megmutatta, hogy bár elesett, mégis képes volt felállni. Nem a botrányaival akar híres lenni, és rengeteget segít az embereken. Számomra ők a tökéletes példaképek.  

3. 11 kérdésem. 
 Ugyanazok maradnak, amiket én kaptam..
1. Ha egyetlen emberen segíthetnél a világon, ki lenne az? 2. Melyik a kedvenc állatfajtád? 3. Milyen zenét hallgatsz? 4. Mi szeretnél lenni ha egyszer felnősz? 5. Kedvenc országod/városod? 6. Milyen nyelveken beszélsz? 7. Miért kezdtél el blogolni? 8. Honnan jött a blog ötleted? 9. Gondoltál már arra, hogy ez legyen a munkád? 10. Szoktál olvasni? 11. Ki a példaképed és miért?

4. 11 ember.
 1. DreamerGirl
2. DreamerGirl
3. Sara Ben Selma
4. Nemtudomanevedbocsi

 

2013. október 6., vasárnap

9. fejezet

 Sziasztok drágák! Bocs, hogy ilyen későn hoztam, de rokonomék nemrég jöttek haza Londonból, aztán azt a hetet velük töltöttem, meg túl sok felgyülemlett tanulnivalóm volt, amikkel muszáj volt végeznem. És nem utolsó sorban nem igazán komiztatok.. félreértés ne essék, rettenetesen örültem annak a 7 kominak is - küldök is nektek egy szívecskét:♥ - , csak azért örültem volna, ha többen kifejtitek a véleményeteket. Viszont a 21 pipát köszönöm szépen, édesek vagytok, tényleg :)
A következő részt remélem már hamarabb tudom hozni. 
A részről még annyit, hogy.. nem tudom, olvassátok el, és döntsétek el, hogy tetszik-e vagy sem.

Na nem is rizsázok tovább, jó olvasást! Szasza Xx

 
A focipálya körül rengeteg ember gyűlt össze, és a pálya két szélén elhelyezkedő lelátók is tömve voltak már. Nem gondoltam volna, hogy ennyien kíváncsiak egy ilyen meccsre. Legtöbben a lányok  - gondolom a focisták miatt - és a gyerekek voltak. Közvetlenül a bejárat mellett egy popcorn-os stand állt, ennek következtében a levegőben érezni lehetett a pattogatott kukorica finom illatát. 

- Keressünk valami helyet. - mondtam Lisának, majd a jobb oldali ülőhelyek felé vettük az irányt.

- Harry göndör hajú, igaz? - állt meg a barátnőm.

- Igen, miért?

- Az ott nem ő? - mutatott oldalra.

- Azt hiszem.. - mondtam bizonytalanul. Nem voltam benne biztos, hogy ő az, hisz hiába volt a hátán a Styles vezetéknév, nem tudtam a teljes nevét. Bár nem sok mindenkinek van olyan haja, mint neki, ezért feltételeztem, ő az.

- Gyere, menjünk oda. - fogta meg a karom Lisa.

- Dehogy megyek.

- Legalább annyira, hogy bemutatsz neki.. naaa! Meg akarom ismerni a hódolód.. - mondta, mire mérgesen ránéztem. - Bocs, nem becézgetem. - mosolygott.

- Minden szarra ráveszel. - sóhajtottam megadóan.

Ahogy egyre közelebb értünk, észrevettem, hogy nem egyedül van. Valami szőke, hosszú hajú, tökéletes alakú, nagy mellű csajjal cseverészik. Fogalmam sincs, akkor és ott mit éreztem. Mintha arcon csapott volna a tudat, hogy bármikor összejöhet valakivel. De miért érdekel ez ennyire? Hisz nem is tetszik.. nem akarok tőle semmit. De mégis volt valami.. Ő olyan tökéletes volt, pont Harryhez való. Hosszú, szőke haj, tökéletes alak, hosszú lábak..
Amikor odaértünk, épp hangosan nevettek valamin - a csaj inkább nyerített -, de amint megláttak minket, elhallgattak.

- Sziasztok. - mosolygott Harry.

- Én most megyek, nem zavarok. - mondta Miss. Nagymell, majd nyomott 2 puszit Harry arcára, és elsétált.

- Harry Styles. - nyújtotta Lisa felé a kezét.

- Lisa  Smith.

- Örülök, hogy eljöttetek. - nézett rám Harry, mire csak mosolyogtam.

Majd megőrültem. Fájt őt mással látni.. és azt akartam, hogy neki is fájjon. Megszólalni sem tudtam, csak hallgattam, ahogy Lisa és ő beszélgetnek. Gondolkoztam.. mivel tudnám elérni, hogy érezze azt, amit most én? Aztán eszembe jutott valami egész jó ötlet.

- Ne haragudj, de én a meccs vége előtt lelépek majd. Randim lesz. 

Amint kimondtam, megbántam. Mégis hogy a fenébe mondhattam ilyet? Egyáltalán miért találtam ezt ki? Gratulálok, Bianca. Főleg hogyha nem is izgatja. És ahogy elnézem, tényleg nem volt rá hatással a kis hazugságom. Csak mosolygott az egészen.

Harry szemszöge


Teljesen ledöbbentem az előbb hallottakon. Randija lesz? Megszólalni nem tudtam, fogalmam sem volt, mit mondhatnék erre.

- Um, igazából.. nekem is randim lesz a meccs után. - vakargattam a fejem. - Izé.. Meaghan-nel. Aki az előbb itt volt.

- Húú...  hát ez.. tök jó. - mosolygott Bianca.

Furdalt a kíváncsiság, meg akartam ismerni azt az alakot. Érdekelt, mi van benne, ami bennem nincs. Azt hiszem, kezd megtetszeni ez a lány. Igaz, szörnyen idegesítő és okoskodó néha, de megfogott.
Egyetlen mód volt, hogy megismerjem azt a másik srácot.

- Mi lenne, ha meccs után négyesben mennénk el randizni? - hoztam fel az ötletet.

- Hát izé.. szerintem nem jó ötlet.

- Biztos jó lesz. - biztattam.

- De nem.. a meccs után már nem jó. Előbbre beszéltük meg.

- Semmi gond Harry, jó lesz nekik. Majd Bianca felhívja, és elmennek veletek. - mondta a szőke hajú lány.

- Remek. - csaptam össze a tenyereim.

- Bocsi Harry, nekünk most mennünk kell. Sok szerencsét! - mondta Bianca, majd megfogta Lisa karját, és elrohantak.

- Mekkora barom vagy, Styles. - motyogtam.

Igazából miért is találtam ki ekkora marhaságot? Meaghan mindig is utálta a nőügyeim, tuti nem menne bele egy ilyenbe. De muszáj lesz valahogy meggyőznöm. Nagy levegőt vettem, majd a lány felé vettem az irányt.

- Szó sem lehet róla! - rázott le rögtön.

- De Meaghan.. az unokatestvérem vagy.

- Igen, és pont ezért nem. Figyelj, Harry. Sok lánnyal elcseszted már. Sokakat megbántottál. Sokakat otthagytál. Én csak szegény lányt féltem.

- De nincs miért!

- Harry, Harry. - tette vállamra a kezét. - Te egy pöcs vagy. És ezt te is tudod.

- Kérlek..

- Tényleg ennyire fontos lenne?

- Igen.

- Aj már, legyen.. - adta meg magát, mire szorosan megöltem.- De .. - tolt el magától. - Először meséld el, miért kéne kiadnom magam a barátnődnek.

Bianca szemszöge


- Ezt most miért csináltad? - vontam kérdőre, mikor már kellően távol voltunk Harrytől. - Semmi okod nem volt rá.

- Két okom is van. Az első az, hogy megérdemelted a randizós hazugságod miatt. A másik pedig az, hogy megtudod, mit lát abban a csajban Harry.

- De ez nem elég indok arra, hogy ilyen helyzetbe hozz. Fogalmam sincs, honnan szerzek egy randipartnert.

- Meccs közben majd agyalunk. De gyere, keressünk valami helyet, mert mindjárt kezdődik.

Már javában ment a mérkőzés, de most ez érdekelt a legkevésbé. Egyre csak azon járt az eszem, hogy honnan szerezzek egy pasit. Kár volt hazudni. Bárcsak vissza tudnám forgatni az időt. Most nem lennék ilyen helyzetben. El sem kellett volna jönnöm..

- Lisa, nincs valami ötleted? - néztem felé. Egy kis töprengés után végre megszólalt. 

- Talán felhívhatom az unokatestvérem. Igaz, 16 éves, de nyugi, kinéz 17-nek is. - mondta, mire a tenyereimbe temettem az arcom.

- Nekem végem.

- Na várj, fel is hívom. - mondta, majd előkaparászta a telefonját, és félre vonult. Alig telt el pár perc, már vissza is ért. - Jó hír!

- Találtál egy időgépet?

- Nem?! Beszéltem Conorral, azt monda, benne van. Nemsokára itt lesz.

- Hát ez remek.  

- Ne aggódj, minden rendben lesz. - mondta Lis, majd újra a meccsre koncentrált.

Szájharapás, ujjtördelés.. ezek voltak a programjaim a meccs alatt. Rettegtem a délutántól. Főleg így, hogy egy 16 évessel kell Harry előtt enyelegnem. Bár megérdemlem. Azt is, amit Lisa tett, és most ezt is.
Ahogy egyre közeledett a meccs vége, engem annál jobban vert a víz. A drága partnerem még sehol, pedig úgy volt, hogy itt lesz. Próbáltam a játékra koncentrálni, több kevesebb sikerrel. Annyit legalább leszűrtem, hogy Harry tényleg ügyes focista, és ők állnak nyerésre, de a másik csapatnak szebb a meze. Na ha innen bármelyik hím nemű tudta olvasni a gondolataimban, ezért a mondatért felakasztaná magát.
Az utolsó percekben már mindenki tűkön ülve várt és izgult, hisz az állás 2-1 volt Harryék javára. Aztán a szép mezűek rúgtak egy gólt, így a végeredmény döntetlen lett.

- Bocsi, hogy késtem. - hallottam meg magam mellől egy hangot. Oldalra fordultam, és egy sráccal találtam szembe magam.

- Conor, ő itt Bianca. Bianca ő itt Conor. - mutatott be minket egymásnak Lisa.

Miután megvolt a szokásos bemutatkozás, felvázoltam neki pár dolgot.

- Szóval 3 napja ismerjük egymást, és te elhívtál randizni. És 19 éves vagy. Kb. ennyi a lényeg. - mondtam, mire csak bólintott.

A kijárathoz mentünk, úgy beszéltük meg, ott várjuk Harryéket. Idő közben Lisa hazament, ezért az a pár perc síri csöndben telt.. nem igazán volt közös témánk Conorral.
Már a távolból láttam, hogy Harry és Miss. Nagymell közeleg. Tudom, csúnya dolog valakit úgy elítélni, hogy még csak nem is ismerek, de ez a csaj akkor sem volt szimpi. Mosolyogva léptek oda hozzánk. Mindenki bemutatkozott egymásnak, bájcsevegtünk egy kicsit, majd végre elindultunk a négyes randinkra. Úgy érzem, csodás délután elé nézek.