11. fejezet

Heyyy! Meghoztam az új részt, amint látjátok. Szerintem sokan nem erre számítottatok, de pont ez volt a célom. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket, és írtok pár sort, és/vagy pipáltok. Próbálkozom azzal, hogy ne befolyásoljon a kommentek/pipák száma, és azt hiszem jó úton haladok. Hisz aki a kicsit nem becsüli.. és én mindennél hálásabb vagyok annak a pár embernek, akik kommentelnek/pipálnak. Nélkületek most nem tartanék itt, srácok! Köszönöm!♥

Jó olvasást! Szasza Xx  

Ui.: kezdtem egy új blogot: Living Dead. Azért, hogy gyakoroljak egy kicsit, és ha nincs ihlet ide, akkor írom azt. Ha van kedvetek, és szeretitek az elő halottalak, és az izgalmat, nézzetek be!:)


Egyre közeledett, én pedig egyre közelebb voltam ahhoz, hogy eltoljam magamtól. Aztán váratlanul megfogta a kezem, amiben a fagylaltomat tartottam, és az arcomhoz nyomta. 

- Ezt miért csináltad? - kérdeztem nevetve. Nem válaszolt, csak egy huncut mosollyal megvonta a vállát. - Na ezt még visszakapod. - fenyegettem, miközben az utolsó fagyi foltot töröltem le az arcomról. 

Lassú léptekkel közelítettem az egyre hátráló fiúhoz. Már majdnem beértem, amikor hirtelen megfogta mint a két csuklóm, és megfordított. Így hátulról karolt át.  Hirtelen melegség öntött el. Jó volt ilyen közel érezni magamhoz.

- Ez nem jött össze. - nevetett. 

* 1 héttel később *

Az elmúlt napokban szinte csak Harryvel voltam. Nagyon sok időt töltöttem vele.. talán többet, mint kellett volna. És a legrosszabb az, hogy már azt sem tudom, mikor voltam utoljára Nicknél. Hisz a legtöbb időm jelenleg a göndörre pazarlom. Pont ezért döntöttem úgy, hogy miután Zayn elment, ellátogatok hozzá is.

- Szóval, mi van köztetek? - kérdezte kíváncsian.

- Őszintén? Fogalmam sincs. Valamit érzek iránta, de.. ajh, tényleg nem tudom. Nem akarok kapcsolatot.. Zayn, én nem leszek újra szerelmes.

- De ezt nem tudod irányítani.

- Talán mégis. Nekem mindig is Nick lesz az első, és ezen Harry sem tud változtatni. Bármennyire is cukin tud mosolyogni, nem fog meghatni. Vagyis remélem. Észnél kell lennem, és nem belezúgni.

- B, ezt akkor sem döntheted el. Ha megtörténik, érezni fogod.. és az érzéseidet nem tudod irányítani. És amúgy is, ha jól érzed magad Harryvel, mi a gáz? Ő is ezt szeretné.

- De én nem akarom jól érezni magam senki olyan fiúval, aki nem Nick.- sóhajtottam. - Jó mindegy, zárjuk le ezt a témát, mert veled lehetetlen vitázni, mert azt hiszed, neked van igazad. Figyelj.. emlékszel amikor megkértelek, hogy senkinek ne beszélj a balesetről? - kérdeztem, mire bólintott egyet. - Ugye senkinek nem mondtál semmit?

- Dehogy, nyugi.

- A srácoknak sem?

- Nem. Csak annyit tudnak, hogy volt egy nagy baleset, és hogy egy fiú meghalt, a lány meg kisebb sérülésekkel túlélte.

- Akkor jó. Nincs kedved eljönni velem Nick sírjához? Nem akarok egyedül menni. - vetettem fel az ötletet.

- Bocsi, de nekem nemsokára mennem kell dolgozni. Majd máskor. - mosolygott lágyan.

Az igazság az volt, hogy féltem. Nem akartam megint odamenni egyedül. Volt valami ott, amit ha nem is láttam, de éreztem. Valami, ami megrémített. Talán ez volt a másik ok, hogy egy ideje már nem járok ki.

Miután kikísértem Zaynt, erőt vettem magamon, és elindultam a temető felé. Az úton csak arra a furcsa, ijesztő alakra tudtam gondolni, és hiába próbáltam elterelni a figyelmem, nem ment. Csak ő járt a fejemben. Amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan tűnt el. Gyomorideggel sétáltam be az óriási, fekete kapun. Már egész jól tudtam az utat, könnyedén sétáltam a sírok közt, amíg Nickhez nem értem. Leültem a kicsiny padra, ami a sír előtt volt, és hosszú percekig csak bámultam.

- Sajnálom. - nyögtem ki végül. - Sajnálom, hogy egy jó ideje már nem voltam itt. Sajnálom, ha úgy érzed, már nem szeretlek. De ez nem igaz. Nem fogok kifogásokat keresni.. egyszerűen csak.. csak megismertem valakit. Biztos kedvelnéd. - nevettem fel kínosan. - A baleset óta ő az első, akivel igazán jól érzem magam. Ezzel nem azt mondom, hogy helyettesíthet téged, mert az lehetetlen lenne. Csak.. - nem tudtam befejezni. Elfogytak a szavaim.

Könnyes szemmel bámultam a fehér sírkövet. Pár perc után úgy döntöttem, inkább hasznossá teszem magam, és hozok virágot. Megtöröltem a szemeim, és lassan felálltam a kissé kényelmetlen padról. A kijárat felé indultam, hisz ott van egy kis virágbolt, közvetlen a kapu mellett. 

Azt hittem, ismerem már az utat, de most minden más lett. A szél felerősödött, az ég felvette szürke kabátját, és hirtelen egyedül éreztem magam. Pár pillanattal ezelőtt még emberek mászkáltak itt, most meg mintha csak én lennék a temetőben. Aztán újra éreztem valamit. Tudtam, hogy valaki figyel. Nyeltem egy nagyot, majd lassan megfordultam. Megrémített amit láttam. Ugyanaz a pasas állt velem szemben, mint aki legutóbb.

- K-ki maga? - dadogtam.

- Fáj neki. Vigyázz, mit csinálsz, mert visszajöhet. - fogalmam sem volt, miről beszél. Nickről lenne szó? De hát nem is ismerhetni.

Legszívesebben elfutottam volna, de lábaim a földbe gyökereztek. Pár másodpercig meredten néztem a pasast, majd hátrálni kezdtem. Nem kellett sok idő, megfordult, és pár lépés után eltűnt. Nem hittem a szemeimnek. Biztos csak képzelődöm. Hisz ilyen nincs. Nem lehet. Szívem hangosan lüktetett, légzésemet képtelen voltam kontrollálni.

Úgy döntöttem, hagyom a fenébe azt a virágot, és inkább hazaindulok. Nekem ez túl sok. Tisztában voltam vele, hogy szellemek nem léteznek, és valószínűleg csak képzelődtem, de mégis féltem.

Csak akkor nyugodtam le egy kissé, amikor már a szobám falai közt lehettem. Bár ez a nyugalom nem tartott sokáig, hisz rájöttem, hogy ma anyáék valami jótékonysági bálba mennek, és az öcsém is velük tart, ezért egyedül leszek itthon ki tudja meddig.

Mindent megpróbáltam.. felhívtam Zaynt és Lisát is,hogy aludjanak itt, vagy csak egy kis időre jöjjenek át, de Zayn Perrie-vel megy vacsizni, Lisa pedig az unokatestvérével megy bulizni.

- Gyere velem. - hívott. Telefonom kihangosítva hevert az ágyon, én pedig fel-alá járkáltam a szobába.

- Köszi, de nem. Nincs hozzá hangulatom. Majd kitalálok valamit.

- Te tudod. De ha meggondoltad magad, szólj.

- Mindenképpen. Kösz még egyszer, Lis.

- Ugyan már. És tényleg szólj, ha mégis jönnél velünk. Most rakom, szia. - köszönt el, majd kinyomta a készüléket.

Harry szemszöge

- Szar vagy. - ütöttem meg a mellettem ülő Zayn vállát. 

- Fogd be. - rakta le a dohányzóasztalra a kontrollert.

- Egy visszavágót? 

- Naná. 

Amint belekezdtünk a játékba, megszólalt Zayn telefonja. Egy rövid szitkozódás után leállította a versenyt, és előkotorászta a telefonját. 

- Szia B, mizu? - szólt bele, majd távolabb sétált. 

Tudtam, hogy Biancával beszél, hisz őt hívja csak B-nek. Elsőre furcsálltam is, hisz Zayn nem igazán becézi az embereket, maximum Perrie-t. Még soha nem láttam ilyen kapcsolatot fiú és lányt között. Bevallom, néha féltékeny voltam Zaynre a Biancával való kapcsolata miatt, pedig tudom, hogy alaptalanul féltékenykedek. 

- Na mit akart? - kérdeztem azonnal, amikor megjelent.

- Csak annyit, hogy ma aludjak ott, mert a szülei csak valamikor hajnalban fognak hazaérni. 

- És akkor most ott fo.. - kezdtem bele kérdésembe, de a mellettem ülő barátom félbeszakított.

- Nem, nem fogok ott aludni, mert Pezzel leszek. 

- Aha, oké. Na most játszunk tovább, mert le akarlak verni.. megint. 

Bianca szemszöge

Úgy döntöttem, elütöm az időt, és megnézek pár vígjátékot. Épp popcorn után kutattam a szekrényben, amikor hangos kopogásra lettem figyelmes. A bejárati ajtóhoz siettem, és széles vigyorral fordítottam el a kulcsot, hisz abban reménykedtem, hogy Zayn vagy Lisa áll az ajtó túloldalán. De nem az várt, amire számítottam.. sőt, az igazat megvallva senki nem várt, hisz egy árva lélek nem állt az ajtóban. Körülnéztem, majd ekkor újabb kopogást hallottam, csak most a konyha felől. A hang irányába fordítottam a fejem. Alig telt el pár másodperc, valaki megfogta a derekam, én meg hangos sikításban törtem ki. 

- Beszari. - szólalt meg nevetve egy rekedtes hang. Rögtön felismertem a gazdáját. 

- Rohadj meg te buzi. - néztem rá szórós tekintettel. - Nem volt vicces. 

- Dehogynem. - kacagott még mindig. - Komolyan, látnod kellett volna magad. Na jó, komolyra fordítva a szót. Mit csinálunk ma este?

- Mi? - mutattam kettőnkre. - Mi semmit. Én fogok filmet nézni, te meg szépen hazamész, és azt csinálsz amit akarsz. 

-  Ú, van egy ötletem. - emelte fel a mutató ujját, mint aki megvilágosodott odabent, majd kikerülve engem a nappaliba ment. Szem forgatva mentem utána. 

- Ne kímélj. 

- Nézzünk valami jó kis filmet. 

- Mondtam, hogy ez volt a tervem, de EGYEDÜL. - hangsúlyoztam a végét. 

- De az úgy nem buli. Na gyerünk már. - nyaggatott. 

- Ugye tudod, hogy szörnyen idegesítő vagy?!

- Ez most egy beleegyezésnek számít? 

- Lehetetlen vagy. De a film után szépen hazahúzol, oké? 

- Igenis, főnök. - tisztelgett halál komolyan képpel.

- Még mindig röhejes vagy. - nevettem el magam. 

***

A kanapén ültem, míg Harry a filmek között keresgélt. Már legalább egy tucatnyi dvd hevert a földön, a "nem nézzünk" kupacnál. Valahogy nem találtunk olyan filmet, ami mindkettőnknek jó lett volna. Ő nem akart romantikusat vagy vígjátékot, én meg nem akartam akciófilmet vagy horrort.

- Fogadjunk, hogy nem mered megnézni. - emelte föl a Paranormal Activity első részét.

- Miért ne merném? 

- Mert beszariiiiii vagy. - mondta, mire hozzá vágtam egy párnát. 

- Csak hogy tudd, már láttam ezt a filmet. És nem vagyok beszari. 

- Tényleg láttad? Hát, legalább már csak fele annyira fogsz félni. - nevetett újra. 

- Inkább megyek és csinálok popcornt, mielőtt még kárt tennék benned. - mondtam idegesen, mire Harry újabb nevetésben tört ki. 

Az igazság az volt, hogy soha nem mertem még végignézni, mert kb. a felénél már meg voltam halva a félelemtől. Gáz, nem gáz, mindig is rettegtem a szellemekkel kapcsolatos dolgoktól. Nem is értem miért egyeztem bele, hogy ezt nézzük. Bianca, egy méretes idióta vagy.. 

Harry úgy nézte végig, mintha egy sima vígjáték lenne, míg én csak szenvedtem. De nem tehettem mást, szó nélkül végig kellettem néznem, hisz bizonyítani akartam Harrynek. Nem adhattam meg neki azt az örömöt, hogy lásson félni.

- Na ez jó volt. - szólalt meg először a göndör, amikor véget ért a film. 

- Aha, jó. - mondtam nem túl meggyőzően. 

- Akkor én most megyek. - állt fel mellőlem, mire én kérdően néztem rá. - Mivel azt mondtad, hogy egy film, és húzzak el. - magyarázta. - Szóval szia. - intett egyet, majd az előszoba felé vette az irányt. 

Bepánikoltam. Nem akarok egyedül maradni egy ilyen film után. Főleg nem este, a délutáni dolog után. Gyorsan felálltam a kanapéról, és Harryhez siettem. Nekidőltem az ajtófélfának, és azt néztem, hogyan veszi magára a fehér Converse cipőt. 

Jó párszor szólásra nyitottam a szám, de nem tudtam megtenni. Hisz olyan gáz lenne. De egyedül sem akarok maradni. Ouh, Istenem..

- Harry.. - a fürtös kérdően rám nézett, majd egy nagy sóhaj után folytattam. - Szóval.. izé.. nem maradnál még egy kicsit?