10. fejezet

Üdv! Sajnálom, hogy késtem, de nem igazán van időm a suli mellett. Azt hittem, jobban fog menni iskola időben is a blogolás, de tévedtem. Magyarból már most is csinálgatunk érettségi feladatokat, és jelenleg fel kell készülnöm egy angol, német, fizika, kémia és földrajz dolgozatra is úgy,  hogy 1 hete Debrecen és a lakhelyem közt ingázom. A következő részre is valószínűleg várni kellesz egy picit, és ezt is nagyon röstellem.. de azért remélem 1-2 embernek megéri rá várni.
A rész nem lett nagyon hosszú, és nem is a kedvencem, ugyan úgy, ahogy az előző sem. Megértem, hogy alig kaptam kommentet és pipát. Ehhez sem számítok többre, és nem is zaklatlak titeket hogy írjatok, valószínűleg nektek is van épp elég dolgotok. És amúgy is, mostanában megkaptam azt, hogy miért függök ennyire a kommentek számától.. Nincs önbizalmam, ennyi az egész.. 
Felmerült bennem az is, hogy szüneteltetem, vagy bezárom a blogot, mert nem vagyok megelégedve magammal. Van még mit fejlődnöm, és gyakorolnom kéne. 
Bocs, hogy ennyit rizsázok, de ezeket meg kellett osztanom veletek. Majd még gondolkozom, mi legyen a blog sorsa, addig is jó olvasást! Szasza Xx


Úgy döntöttünk, a McDonald's-ba megyünk. Igazából az odaút jobban telt, mint vártam. Miss. Nagymell nem is volt olyan vészes, igazából elég jól elbeszélgettünk, és a hátunknál a srácok is elég jól elvoltak, ahogy hallottam. Meaghan elmesélte, hogy jelenleg egy kisboltban dolgozik, de csak a nyár végéig, utána egyetemre megy, és azt is megemlítette, hogy Harryvel már kiskoruk óta ismerik egymást. Hát, ez fura. Bár ezen az egyetemes dolgon én is elgondolkoztam. Anno Nick és én mindent elterveztünk, hogy ugyanoda megyünk, és tök jó lesz meg minden, de amióta nincs velem, azóta nem is gondolkoztam ezen. Talán nekem is bele kéne vágnom. Hisz a tanulás elterelné a figyelmem, és nem kéne azon aggódnom, hogy hogyan kerüljem el Harryt.

- Csak a hölgyek után. - nyitotta ki az ajtót Harry, majd kezével az ajtó felé mutatott.

Szemeimmel kerestem egy üres asztalt, majd leültem.

- Rendelni kéne, nem gondolod? - lépett mellém a göndör. Furcsa, hogy Conorral jöttem, mégsem váltottunk még 2 szót sem, Harry meg mindig idepofátlankodik a közelembe, ha akarom ha nem. Közben megjelent Meaghan is, és ő is helyet foglalt.

- Hát, ti vagytok a pasik, rendeljetek nekünk. - szólalt meg.

- Ha ezt akarjátok. - vakargatta a fejét.

***

- És hogy ismerkedtetek meg? - nézett hol rám, hol Conorra Meaghan.

- Hát az úgy volt, hogy.. - kezdett bele a fiú, de megakadt. Segítség kérően rám nézett, de fogalmam sem volt, mit mondjak.

- Öhm, hát.. egy kávézóban.. izé.. - nyögdécseltem. - Szóval ott. Véletlenül nekimentem.

- Meg sem lepődök. - harapott a burgerébe Harry. Csak egy szúrós pillantást vetettem rá, majd újra a témára koncentráltam.

- Aztán elkezdtünk beszélgetni, és most meg randizgatunk. - fejeztem be. 

Nem tudtam nem észrevenni, hogy Harry és Meaghan egyfolytában duruzsolnak. Ha meg épp nem sugdolóztak, a szemükkel beszélgettek. A poharam tartalmát kavargattam a szívószálammal, csak néha-néha pillantottam rájuk. 

- És ti? Hogy ismerkedtetek meg? - szakítottam félbe a titkos csevejüket.

- Ohh, ezt Harry tudja jól elmesélni. - veregette meg az említett fiú vállát Meaghan. 

Harry szemszöge

Idegesen néztem a mellettem ülő lányra. Mégis miért jó ez neki?

- Ez a tökéletes alkalom. - suttogta. 

Persze, tökéletes. Ennek nincs tökéletes alkalom. Egész idő alatt azzal zaklatott, hogy mondjam el Biancának az egészet, hogy igazából mi rokonok vagyunk, és úgy látszik, szerinte itt a megfelelő lehetőség erre. 

Mindenki érdeklődve figyelt, vártak egy magyarázatot. 

- Meaghan, beszélhetnénk? - meg sem várva a választ felálltam az asztaltól, és egy távolibb helyre mentem. Amint beért az unokatestvérem, nekiálltam. - Mégis hogy a fenébe gondoltad te ezt az egészet? A csávója előtt nem fogom neki elmondani.

- Nem a csávója, csak randizgatnak. És ennyire ne legyél már hülye. Hívd félre, menjetek el sétálni.. bánom is én, csak mondd el neki.

- De ez miért ilyen fontos? Miért kell tudnia?

- Azért, mert egyértelmű, hogy Biancának nem tetszik ez a Conor gyerek. - mondta, mire kérdően néztem rá. - Te teljesen vak vagy? 1 szót nem beszéltek egymással. Egymásra sem néznek. Nem érnek egymáshoz. Szóval minden esélyed megvan.

- De ezzel rá fog jönni, hogy érzek iránta valamit.

- És?

- És ha ő nem érez semmit?

- Mióta félsz te egy csajtól? Könyörgöm, menj már! - azzal megfogta a karom, és maga után húzott, egészen az asztalig.

Feszülten ültem le a helyemre, nem tudtam, hogy kezdjem el az egészet. Meaghan-re néztem, mire kaptam tőle egy "mire vársz?" nézést. Sóhajtottam egyet, majd az előttem ülő lányra szegeztem a tekintetem. Fejben elszámoltam 3-ig, majd belekezdtem.

- Bianca?! - kérdően rám emelte tekintetét. - Beszélhetnénk? - bólintott egy aprót, majd mindketten egy távolabb sétáltunk az asztaltól. - Nem sétálunk egy kicsit?

- De.. - mutatott az asztalhoz, ahol Conor és Meg ült. 

- Nyugi, visszajövünk még. Nem tart majd sokáig.

- Hát jó.

Egy ideig csak sétáltunk egymás mellett, szótlanul. Én próbáltam megfogalmazni a mondanivalóm, ő meg várt egy magyarázatot, hogy miért hívtam el.
A cipőm orrát bámultam, és gondolkoztam. Sehogy sem lenne jó, ha elmondanám. Hisz mégiscsak hazudtam neki, és fogalmam sincs, hogy fog reagálni.

- Harry - az ő szájából még a nevem is jobban hangzott. Rápillantottam, mire ő elkapta a tekintetét. Úgy látszik, még mindig nem szeret a szemembe nézni. - Miről akartál beszélni?

- Szóval amikor mondtad, hogy randid lesz, én azt mondtam, hogy nekem is az lesz Meaghan-nel. Ez nem volt igaz. Én és ő nem randiztunk sosem, és nem is fogunk. - sóhajtottam egyet. - Ő az unokatestvérem. - ahogy kimondtam, abban a pillanatban megálltam. Bianca még tett 1-2 lépést, majd hátrafordult. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Egyetlen érzelmet sem.

Bianca szemszöge

Nem tudtam, mit felelhetnék erre. Egyrészt örültem is, de viszont ott motoszkált bennem, hogy így nekem is tálalnom kell. Pár másodpercig csak néztem rá bambán, nem is tudtam, mit felelhetnék. Végül erőt vettem magamon, nyeltem egy nagyot, és én is elmondtam neki mindent. 

- Akkor te én ő nem? Nem randiztatok? - kérdezte meglepetten. Nemlegesen ráztam a fejem, mire egy kisebb mosoly ült ki az arcára. - De akkor miért hazudtál? 

És itt jött a halálom. Hisz erre a kérdésre én magam se tudtam a választ. Vagy csak nem akartam tudni. Volt benne valami vonzó.. A szemei, a mosolya, a haja, az, hogy semmi nem érdekli. Az, hogy néha egy nagyképű, arrogáns paraszt. De ezekkel együtt is magával ragadó volt. Elsőre úgy tűnhet, mintha egy magánakvaló, nagyképű fickó lenne.. de amikor mosolyog.. benne van az a kisfiús báj, amivel teljesen levett a lábamról. Azt hiszem tetszik. De ezt nem szeretném, ha megtudná.

- És te miért hazudtál? - tereltem a témát.

- Mert zavart, hogy randid lesz. - mondta ki kerek perec. - Na jó, most te jössz. Te miért hazudtál?

- Túlságosan is féltékeny voltam Meaghan-re. Aki mint kiderült, az unokatestvéred.

Pár percig egyikünk sem szólt semmit, csak csendben kullogtunk egymás mellett. De ide nem is kellettek szavak, hisz mindketten tudtuk, hogy többet érzünk egymás iránt. Merthogy ez felért egy igen furcsa vallomással.

- Figyelj. - állt meg mellettem Harry. Hátra fordultam hozzá, és érdeklődve néztem rá. - Mi lenne, ha mindent előröl kezdenénk? - zavartan néztem rá, nem egészen értettem, mire gondol. Tett felém egy lépést, majd kinyújtotta bal kezét. - Harry Styles. - mosolygott. Nevetve megráztam a fejem, majd kezet fogtam vele.

- Bianca Robinson.

- Nos, Bianca Robinson, lenne kedve fagyizni egyet? - kicsit hezitáltam, de végül beleegyeztem.

Nem hittem volna, hogy ilyen jól fogom érezni magam vele. Nagyon sok mindent megtudtam róla, igazán nyitott volt, amit nem vártam tőle. Viszont én még nem tudtam benne teljesen megbízni. Nem sokat árultam el magamról, így azt sem tudta meg, mi történt Nickkel. Erről amúgy sem beszélek szívesen, és még nem is éreztem úgy, hogy erről még tudnia kéne. Hisz ezzel az ő kedvét is elcseszném, nem is beszélve az enyémről.

- És amúgy tetszett a meccs? - kérdezte, amikor már hazafele tartottunk. Fagyinknak már alig volt meg a fele, és az idő is egyre hűvösebbre fordult.

- Elég jó volt, csak te játszottál bénán. - cukkoltam.

Hirtelen maga elé húzott. Az eddig alvó pillangóim felébredtek a gyomromban, ahogy csillogó szemeibe néztem. Rám mosolygott, mire lehajtottam a fejem. Úgy nézhettem ki, mint egy rák. Bal kezével felemelte a fejem, így újra a zöld szempárral találtam szembe magam. Ajkaiba harapott, majd újra elmosolyodott. Arca közeledni kezdett az enyémhez. A szívem majd' kiugrott a helyéről, a pillangóim eszeveszettül csapkodtak, én meg egyre idegesebb lettem.