2013. december 26., csütörtök

13. fejezet

Hiii darlings! Sokat küszködtem a 13. fejezettel, de már pár napja teljesen kész, és úgy gondoltam, hogy karácsonyi ajiként megkapjátok. Örömmel látom, hogy még mindig elég sokan látogatjátok a blogot nap mint nap, és szégyellem magam amiért ennyire elhanyagolom, de.. nem keresek kifogásokat, nincs kedvem írni. 
Nem tudom, hogy érdekel-e még valakit az új rész, de azért remélem lesz 1-2 lelkes olvasó :)

Jó olvasást ! Xx ( esetleges helyesírási hibákért elnézést, majd kijavítom őket )

Egy réten voltam, vele. Azzal a személlyel, akit annyira szeretek. Csak feküdtünk egy pokrócon, és néztük a különböző formájú felhőket. A friss levegő és a virágok illata megnyugvást adott, és az, hogy ő mellettem van, és átkarol..olyan volt, mint egy csoda, amire oly' régóta vártam. Oldalra pillantottam, egyenesen a szemeibe. Egymásra mosolyogtunk, majd gyengéden megcsókolt.

- Hiányzol. - suttogta. - Szeretsz még?

- Persze. - ültem fel. - Hogy kérdezhetsz ilyet?

- De őt is szereted, igaz? - tudtam kire céloz, de a kérdésére már nem tudtam a választ. - Tudom, hogy igen.

- Én nem szeretem őt, csak..

- Közénk állt. Bianca, vedd észre.

- Nem állt közénk!

- Fáj, ha vele látlak. Fáj, hogy ott vagyok, mégis őt csókolod meg.

- Ott vagy?

- Mindig ott voltam, Bianca. És mindig ott leszek. - mondta.

Alakja halványulni kezdett, majd el is tűnt. Aztán a virágok is halványulni kezdtek, a pokróc, a piknikkosár, és vele együtt minden.Nem értettem mi történik körülöttem.
Kinyitottam a szemeim.

- Csak álmodtad, nyugi. - suttogtam magamnak.

Oldalra pillantottam, és Harry feküdt mellettem. Az éjszaka folyamán nagyon sokat beszélgettünk, többet között arról is, mi történt velem. Nagyon megértő volt, és most pont ez kellett. Valaki, aki nem próbál meg tanácsokat adni, csak átkarol, és hallgatja a sírásom. Arcán még mindig ott díszelgett a csók előtti festéknyom, ahogyan az enyémen is. Elmosolyodtam, ahogy visszaidéztem azokat a pillanatokat. Az órára pillantottam. 4:17. Ideje volt felkeltenem Harryt, és hazaküldeni, hisz nem akartam kockáztatni. Óvatosan rázogatni kezdtem a vállát, nevét alig hallhatóan mondogattam.
Ráérősen nyitotta ki a szemeit, majd elmosolyodott.

- Hány óra? - ült fel.

- Negyed 5 múlt. Lassan menned kéne. - mondtam, mire ásítva nyögdécselt egy oké-t.

Már pár perce némán ült, maga elé nézve. Attól féltem, hogy visszaaludt. Már épp szólni akartam neki, amikor hirtelen megmozdult. Megdörzsölte a szemeit, majd újra rám mosolygott. Nagyon édes volt, még kómásan is. Az ágy végébe ment, hogy felhúzza a cipőit.

- Majd beszélünk. - mosolygott, és egy félénk puszit nyomott a számra, mintha csak attól félne, hogy eltolom magamtól. Megtehettem volna, de nem akartam. Édes puszija után lassan elhajoltam tőle, de amit láttam, nagyon megrémített. Ő állt Harry háta mögött, teljes életnagyságban.

- Minden rendben? Bianca, jól vagy? - kérdezgette Harry, de egyszerűen nem tudtam levenni a szemem Nickről. Nem hittem el, amit látok. Pár másodpercig csak bámultam, majd eltűnt. - Jól vagy?

- Én.. azt hiszem, csak.. - hebegtem. Nem tudtam, mit mondhatnék. Ha elmondanám, mit láttam, biztos bolondnak nézni.

- Maradjak még egy kicsit? Olyan rémült arcot vágsz. Mint aki szellemet látott. - na, ebbe beletrafált.

- Semmi bajom, csak túl fáradt vagyok.

Miután nagy nehezen elhitettem Harryvel, hogy minden rendben, és hazamehet, elmentem zuhanyozni. Magammal is próbáltam elhitetni, hogy csak képzelődtem, valószínűleg azért, mert nem sokat aludtam, és az alvással töltött idő is csak Nickről szólt.
Felfrissülve mentem vissza a szobámba,és belebújtam a pizsimbe. Bebújtam a takaró alá, és csak bámultam a falat. Csak egy ésszerű magyarázatot akartam keresni, de nem ment. Talán még mindig álmodom. Igen, valószínű, hogy ez a helyzet. Csipkedni kezdtem magam, de semmi. Ébredj!!
Csak képzelődtél, ennyi az egész. - nyugtatgattam magam ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal. - Azért láttad őt, mert bűntudatod van a csók miatt. - sóhajtottam egyet, majd úgy láttam a legjobbak, ha lemegyek inni egy kávét.

- Te hogy-hogy fent ilyen korán? - csoszogott a konyhába apa.

- Nem igazán tudok aludni. Túl sok hülyeséget álmodtam. - kavargattam kedvetlenül a kávém.

Beszélgetőtársam töltött magának az erős koffeinből, majd helyet foglalt mellettem. Egy idegig csendben ültünk egymás mellett, majd pár perc hallgatás után megszólalt.

- Nem tudod kié volt tegnap este az a fekete kocsi? - rápillantottam, majd újra a bögrémre szegeztem tekintetem.

- Nem. - biztos voltam benne, hogy anya tegnap este még beszélt erről apának. Fenébe is, miért nem tudok hazudni?

Jobbnak láttam, hogyha visszavonulok a szobámba, mielőtt még faggatni kezd, ezért fogtam a bögrém, és gyorsan felslisszoltam az emeletre.
Az ágy közepén ültem, hátamon a kedvenc macskás plédemmel, és egy nézhető filmet kerestem, bár nem találtam semmi jót. Végül úgy döntöttem, folytatom a The Walking Dead-et, ha már elkezdtem anno. Nagyon szeretem, egy ideig néztem is folyamatosan, de aztán valamiért abbahagytam. Remélem, most a sok zombi el fogja terelni a gondolataimat.
Egyik kezemet a szemeim előtt tartottam, és a két ujjam közötti résen néztem, mi is történik. Nem akartam lemaradni semmiről, de jobbnak láttam, ha a kezem a szemeimnél van. Már 3 részt megnéztem, de még mindig nem untam meg.

- Ohh fujj - fordultam el egy undorító zombi láttán.

Nem értettem magam. Undorodtam ezektől a zombiktól, mégis faltam a képkockákat. Ilyenkor elvesztettem az időérzékem, nem érdekelt semmi, csak az, hogy nézzem tovább. És ez most sem volt másképp. Teljesen belemerültem a sorozatba, és csak arra lettem figyelmes, hogy a telefonom pittyeg. Kezembe vettem a készüléket, és kíváncsian nyitottam meg az érkezett üzenetet.

" Szia B! Mit csinálsz ma este? Van kedved egy jó kis bulihoz? Remélem most nem kell majd órákig győzködnöm!:D " - olvastam el. Zayn és a bulijai.. nincs olyan hét, hogy legalább egyszer ne menne el, és kevés olyan alkalom van, amikor engem ne rángatna el.

" Szia nyomi! Még átgondolom ezt a nagyon vonzó ajánlatot, de nem ígérek semmit. Igazából nem sok kedvem van ehhez.. " - pötyögtem neki vissza. Alig telt el pár perc, máris jött a válasz.

" Nem mondhatsz nemet B! Ez lesz a valaha volt legjobb buli! - aha, mindegyikre ezt mondja - Na, gyerünk, jó lesz. Itt lesz Perrie is, meg a srácok. Hozhatod Lisa-t is, csak gyere már! Nem akarom azt olvasni, hogy nem jössz, szóval 9-re legyél kész, drága. Xx "

" Szeretem, amikor helyettem döntesz, te homi. Csak akkor megyek, hogyha nem fogsz annyit inni, mint múltkor. 9-re legyél itt. Xx "

Igazából tényleg semmi kedvem nem volt, de ez általában nem érdekelte Zaynt.. sőt. Csak még jobban győzködött. Nem szerette, ha egyedül vagyok, mert tudta, hogy akkor csak szarabb kedvem lesz, mint volt. Ezért is hívott minden egyes bulira, és legtöbbször én is jobban éreztem magam, mint előtte.
Tárcsáztam Lisát a ma este miatt, közben pedig a The Walking Dead-et kapcsoltam ki. Mára elég volt ennyi járkáló. ( a sorozatban így nevezik a zombikat-szerk. ) Elég sok időbe telt, mire Lis felvette a telefont. Miután megvolt a szokásos szia-szia, felhoztam a bulit, amire boldogat mondott igent.

- Akkor fél 9-re legyél itt. Szia! - elköszöntem, majd leraktam.

Az órára néztem, ami azt mutatta, már dél is elmúlt pár perccel. Szemeim elkerekedtek a meglepődöttségből. Nem gondoltam volna, hogy így elment a fél napom.
Úgy döntöttem az esti parti előtt még alszom egy kicsit. Mivel még mindig pizsamában voltam, csak bebújtam a takaróm alá, majd oldalra fordultam, és lehunytam a szemeim. Viszont nem tudtam aludni. Egyre csak az álmomon járt az eszem. 

***

- Nagyon csini vagy. - dicsért meg Lisa, amint meglátott.

- Köszönöm szépen, te is. Gyere beljebb, Zayn is nemsokára jön. - invitáltam be.

A szobám felé vettük az irányt, majd amint beértünk, a drága barátnőm faggatni kezdett. Természetesen újra Harry volt a téma. 

- Megvagytok? Történt már valami? - huppant le az ágyra, míg én csak fel-alá járkáltam. 

- Hát, ma hajnalban megcsókolt. - böktem ki. Lisára néztem, aki először azt sem tudta szerintem, mit is mondjon, majd visítva felugrott, és megölelt. - Azt hiszem, te jobban örülsz ennek, mint én.

- Ezzel most mire célzol? - távolodott el tőlem. - Te nem is örülsz ennek? 

- De, örülök, csak.. 

- Csak mi? Ne kezdd megint! Nem akarok újabb kifogásokat hallani. Már ezerszer megbeszéltük ezt. Nincs abban semmi rossz, ha valakivel jól érzed magad. Nyugi. - ölelt meg.

Talán igaza van, és csak a bűntudat és a kialvatlanság miatt képzelődtem. Többet ilyen nem fog előfordulni, és talán egy új fejezetet nyithatok Harryvel.

- És, egyébként hogy csókol? - húzogatta a szemöldökét, mire elnevettem magam.

***

- Lányok, itt van Zayn! - kiabált fel anya. 

- 1 perc és megyünk! - kiáltottam vissza, majd Lisához szóltam. - Mindjárt mehetünk, csak még keresek egy megfelelő cipőt.

Amíg én nyakig voltam a cipős szekrényemben, addig barátnőm az ablakon bámult kifele.

- Kocsival megyünk? - kérdezte meglepetten.

- Nem. Miért kérded?

- Zayn kocsival jött.

- Eddig. Innen gyalog megyünk. Sajnálom, hogy miattam kell gyalogolni. - álltam fel egy pár magassarkúval a kezemben.

- Semmi baj. De tényleg az a terved, hogy soha többé nem ülsz autóba?

- Egy ideig még biztos nem. - húztam lábaimra a cipőket. - Na gyere, menjünk.


Utunk ugyan abba a clubba vezetett, ahol a születésnapomon is voltunk. A hely most is tömve volt fiatalokkal, és szinte mindegyik tini kezében ott volt valamilyen alkohol. Már messziről kiszúrtam a társaságot, akik jó kedvvel beszélgettek. Nekik sem kellett sok idő, hogy észrevegyenek minket. Perrie rögtön Zayn karjaiba szaladt, a többiek pedig a helyükön várakoztak arra, hogy odamenjünk. Elsőként Niall üdvözölt, majd őt követte Louis és Liam, végül pedig Harry.
Helyet foglaltam a bőr ülőhelyen, Lisával és Zaynnel az oldalamon. Előttem foglalt helyet Liam, mellette pedig Harry és Niall volt.

- Ki mit kér inni? - tette fel a kérdést Louis. Miután leadtuk a rendelést az ideiglenes pincérünknek, mindenki beszélgetni kezdett mindenkivel.

A hangulat jó volt, és minden "kör" után egyre jobb lett. A társaság fele a táncparketten ropta, amíg a józanabbik fele az asztalnál beszélgetett. Ezt a társaságot képviselte Liam, Perrie, Zayn, Harry és jómagam.Az idő múlásával a mi társaságunk is kezdett megfogyatkozni. Zayn és Perrie elmentek táncolni, Liam pedig kiszúrt egy csajt magának, és őt próbálta felszedni.
Harry immár előttem ült, és jókat beszélgettünk. Kezeim az asztalon pihentek, összekulcsolva, mígnem a göndör megfogta a bal kézfejem, és simogatni kezdte. Egyszerre öntött el a melegség, és a bűntudat. Mi van, ha most is figyel? Ha látja mindezt? Kezemet automatikusan húztam el, mire Harry furcsán nézett rám.

- Bocsi, csak.. - mentegetőzött.

Szemeibe néztem, amik bűnbánóan néztek rám. Annyira sajnáltam, és legszívesebben megöleltem volna, de féltem. Mi van, ha újra megjelenik? Talán csak próbára akar tenni, hogy valóban érzek-e valamit Harry iránt.

- Semmi baj - mosolyogtam rá halványan. - De azt hiszem, én most megyek, fáradt vagyok.

- Hazaviszlek. - ajánlotta fel.

- Nem kell, hazasétálok. - mondtam, majd hátat fordítottam, és elindultam. Alig tettem meg pár lépést, megálltam, és visszasiettem Harryhez. Értetlenül nézett fel rám. Leültem elé, és a szemeibe néztem. - Megbízom benned. - mondtam, mire furán nézett rám. Nem igazán értette, hova akarok kilyukadni. - Hazavinnél? Kocsival..

- Komolyan? - kérdezte meglepve, mire csak egy aprót bólintottam. Elmosolyodott, majd elővette a kocsikulcsát. - Akkor mehetünk?

U.i: Felkerült az első rész a zombis blogomból. ( Mondtam már hogy imádom a zombikat?:D ) Ez inkább unaloműzős/gyakorlós blog, bár mostanában nincs időm unatkozni. Remélem azért ide is benéztek. 

4 megjegyzés:

  1. Jaj nagyon jó lett , mondjuk nem gondoltam volna hogy Nick is szerepelni fog "élő" szereplőként , várom a kövit , siess vele :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :) Amint tudom hozom az új részt!:)

      Törlés
  2. Szia! Blogversenyt rendeztem, ha gondolod jelentkezz! :)
    http://mynewlifeinlondonwithlouistomlinson.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  3. Annyira tetszik *.*
    A reszek izgalmasak, es szuperek.
    Csak igy tovabb ;-)))

    VálaszTörlés