6. fejezet

 

PER-FECT morning..írás,kakaó,macska

 Heyy! Mivel nem sok pipa érkezett, és kommentet is csak  páran írtatok - persze ez nem azt jelenti, hogy nem örülök azoknak..sőt ♥ - , ezért 1 hét után jött a rész. Mondjuk az is közrejátszott ebben, hogy beteg vagyok (arcüreg-homloküreg-hörghurut gyulladás), szóval alig van erőm. Remélem ti nem kaptatok el semmit, és jól vagytok. 
Remélem ehhez a részhez azért több kommentet kapok, mint 4-5, és többen is pipáltok :)  Szerintem a fejezetek gyakoriságát már tudjátok, ezért nem írnám le még egyszer. 


Jó olvasást! Szasza Xx

UI.: Tetszik az új design? :D



Az egyre hangosabb zene jelezte, hogy alig néhány méter, és megérkezünk a helyszínre. Körülöttünk rengeteg fiatal mászkált, teljesen kiöltözve, talpig sminkben. Voltak olyanok is, akik még a 15-öt alig töltötték be, mégis úgy néztek ki, mint egy rossz szajha.

Kisvártatva megpillantottuk az épületet is, aminek tetején óriási neon betűkkel volt kiírva a club neve. Nagyon látványos volt, arra késztetve az embert, hogy látogasson be. 

A bejárat előtt hosszú, kígyózó sor állt, csak arra várva, hogy végre bulizhassanak. Beálltunk a sor végére, és vártunk, hogy végre mi is bejussunk.

- Zayn, ez unalmas. - mondtam 10 perc várakozás után.

- Már alig vannak páran előttünk. - nézett fel rám a telefonjáról.

- Ha a "páran" alatt kb. 60-70 főre gondolsz. Igen, alig vannak páran előttünk.

-  Jó nyugi. Megyek, telefonálok egyet, hátha a többiek bejutottak már. - mondta, majd egyedül hagyott.

Már vagy negyed órája álltam a sorban, amikor meguntam azt, én úgy döntöttem, inkább megkeresem az én drága barátomat.. hisz hiába hívtam, foglalt volt. Biztos vagyok benne, hogy ezért a tettemért nem fog megdicsérni, hisz már nagyon sokan voltak a hátunknál, de mi van, ha elfelejtett, és ő már bent van? Amilyen idióta néha, simán kinézem belőle.. de azért szeretem.

Össze-vissza járkáltam, szemeimmel őt keresve, de sehol nem volt. Szomorúan álltam egy darabig, majd hátrálni kezdtem. Vissza akartam menni a sorba, de valakinek nekitolattam.. és a lábára is ráléptem. Gyorsan megfordultam, hogy bocsánatot kérjek, de túl közel volt, ezért véletlenül kiütöttem a kezéből az innivalóját, a pénztárcáját és a telefonját.

- Úristen sajnálom. - kaptam a szám elé a kezeim, majd leguggoltam, hogy fölszedjem a dolgait.

- Kösz, de felveszem én. - morogta, majd ő is leguggolt.

Láttam, hogy most kissé dühös rám, ezért inkább hallgattam rá, és felálltam onnan.. vagyis csak akartam, mert ahogy felemeltem a fejem, megfejeltem.

- Bocsi bocsi bocsi, véletlen volt. - fogtam a fejemet. Igazából majd elröhögtem magam, de a srác szemei már szinte vérben forogtak, és úgy nézett rám, mint akit mindjárt megöl, ezért visszatartottam a nevetést.

- Mindegy, nem baj. - nézett rám, majd a telefonját kezdte el forgatni a kezei közt. Egy kicsit berepedt a képernyője.

- Bocsi tényleg. De máskor inkább rakd el a cuccaidat.

- Bocs, tényleg ez az egész miattam történt. - állt fel guggoló helyzetéből.

- Nem ezt mondtam, csak ha a zsebedben lett volna a telefonod, most ez nem történik meg. - mutattam rá a készülékre.

- Ha jobban figyeltél volna, akkor sem történik meg. - emelte fel kissé a hangerejét.

- Már bocsánatot kértem miatta. De lásd be, akkor is igazam van.

- Mondták már, hogy szörnyen idegesítő vagy?

- És neked mondták már, hogy szörnyen tapló vagy?

- Pfff.. Miss. Nagyokos. - nézett végig rajtam.

- Ohh, igen? Akkor te mi vagy? Mr. Öntelt? Mr. Nagypofájú? Fennhéjázó? - kezdtem el sorolni a lehetőségeket, mire elröhögte magát.

- Tudod mit? Ne raboljuk egymás idejét. Bulizni jöttem, gondolom te is. De ha meglátsz odabent, kerülj el, oké?

- Ne aggódj, azon leszek. - forgattam meg a szemeim, majd kikerülve őt elmentem.

A táskámból előkaparásztam a telefonom, és újból tárcsáztam Zayn számát. Remélem most már felveszi. Párat csörgött, és szerencsére beleszólt.

- Szia. Hol a fenébe vagy már? - kérdeztem, miközben a sorhoz közeledtem.

- Bent vagy már? - kérdezte.

- Öhm izé.. hát még nem..

- Jó sokáig vacakolnak. Na mindegy. Szóval most beszéltem az egyik haverommal, aki ismeri a tulajt. Azt mondta várjuk meg itt kint, kijön elénk, és bejuttat minket. Állj ki a sorból, fél perc és ott vagyok. - mondta, majd rám nyomta.

***

- Mikor is jön ide a barátod? - kérdeztem tőle egy kis idő után. - Jó sokáig tart, mire kiér.

- Már kint van. Vagyis amikor letette a telefont, azt mondta. Felhívom megint. Furcsa. Ki van kapcsolva a telefonja. - emelte el fülétől a telefonját. - Ez nem jellemző rá. Na mindegy, biztos mindjárt itt lesz.

- Sziasztok! - köszönt valaki, majd miután lepacsizott Zaynnel, engem is megölelt. Tuti volt már benne. - Amúgy Niall vagyok. - mondta miután elengedett.

- Bianca. - mosolyogtam rá.

- Harry hívott, hogy el kellett valahova ugrania, szóval vigyelek be titeket.

- Milyen dolga lett hirtelen? - kérdezte Zayn.

- Fogalmam sincs, azt mondta, majd elmondja ha visszaért. Na gyertek. - elindult, majd átvágtunk a nagy tömegen. Párszor megtapostak, néha majdnem fellöktek, de bejutottunk.

A helyiségben szinte csak részeg fiatalokat lehetett látni, ahogy táncolnak a hangos zenére. Már ha ezt táncnak lehet hívni.. inkább vonaglás volt. A levegőben erősen lehetett érezni a cigaretta és pia

szagát. Tipikus szórakozóhely. Zayn megfogta a karom, és úgy követtük a szőke srácot, egészen a hátsó asztalig. 2 fiatal, kb. velem egyidős srác ült. Mindenkettő rám szegezte a tekintetét.

- Srácok, ő itt Bianca, és ma van a szülinapja. Gondoltam elhozom, hogy egy kicsit jól érezze magát. - mutatott be Zayn. - Bianca, ő itt Liam és Louis. - az előbb említett személyek felálltak, és megöleltek.

Miért szokás ez a " most találkoztunk először ezért megölellek" ? Nem lehet egy egyszerű kézfogással elintézni? Na mindegy, igazából aranyos srácok.

A 6 személyes asztalhoz 2 darab 3 személyes ülőhely volt, így kerültem én az egyik oldalra Zaynnel és Niallel, míg velem szemben foglalt helyet Liam, mellette pedig Louis. Nem tetszett ez a felállás, hisz én ültem legbelül, a falnál. És körülöttem mindenki piált. Mivel én nem alkoholizáltam, ezért a telefonom nyomkodása is izgalmasabbnak tűnt, mint 4 idióta, ittas srácot hallgatni.

- Na megjöttem. - hallottam meg azt az ismerős, rekedt hangot. - Bocs, csak valami hülye tyúk nekem jött, ezért a telefo.. - felnéztem rá, és megismertem. Ő az a göndör, akinek nekitolattam. Amint meglátott, elhallgatott. - Öhm vagyis.. - köszörülte meg a torkát. - Semmi, mindegy. - mondta, majd leült.

- De azt legalább elmondod, hol voltál? - kérdezte Liam. Talán ő volt az, aki a legkevesebbet ivott.

- A telefonosnál. Leejtettem a telefonom, és betört a képernyője.- mondta, majd rám nézett. - Szeretném minél előbb megcsináltatni.

- Bamba. - röhögött Niall. Na jó, ezt a nevetést hallani kellett volna.

- Nem én voltam a bamba, csak az a .. - kezdett bele, mire felhúzott szemöldökkel ránéztem. - Csak az a bamba csaj nekem jött. - most az hiszi kemény. Pffff..

- Hát tudod.. talán ha elraktad volna a telefonod, akkor nem tört volna be a képernyő. És honnan tudod hogy bamba a csaj? Lehet csak keresett valakit.

Harry szemszöge

Nem elég, hogy ez a csaj tönkretette a telefonom, és még a pénztárcám is eláztatta az innivalómmal, még itt is itt van, és okoskodik is. Idegesítő. 

- Máskor akkor is figyelhetne jobban. - mondtam, majd itt lezártnak tekintettem a beszélgetést, és inkább elmentem valami italért.

Persze a srácok sem bírták sokáig pia nélkül, ezért nemsokára csatlakoztak hozzám. Egyedül csak az a lány maradt ott. Még a nevét sem tudom. 

- Zayn. - szóltam oda a mellettem álló srácnak. - Hogy hívják a csajt, akivel jöttél? 

- Bianca. - szóval Bianca.. - Na, mit kérsz inni? - bökte meg a vállam. 

Miután rendeltünk vagy száz fajta italt, visszamentünk az eddigi helyünkre, de most én kerültem a fal mellé, Biancával szembe.

Nem sok kellett, már szinte mindenki be volt állva, kivéve engem és őt. Úgy látszik, ő annyira nem élvezte az estét, hisz a telefonjával volt elfoglalva. Talán egyszer láttam őt egy kicsit jobb kedvűnek, amikor egy Example dal csendült fel. Úgy látszik, nagy rajongója lehet.

Az igazat megvallva nekem sem ez a legjobb estém. Ez a lány nagyon tud valamit, hisz kb. 2 perc alatt elérte, hogy egész estére felcsessze az agyam. Nem baj, ezért most egy kicsit szórakozok vele.

- Nem ismerkedek az asztal alatt. - szólaltam meg, amikor éreztem, ahogy a lába véletlenül megrúgta az enyémet. Próbáltam komolyan beszélni, de majdnem elröhögtem magam. 

- Elmész te a picsába. - nézett fel rám a telefonjáról. Ölni tudott volna a szemeivel. - Zayn. - szólt a mellette ülő haveromnak. - Héé Zayn, lassan mennünk kéne. 

Bianca szemszöge

Untam magam, ráadásul ez a pöcsfej állandóan belém kötött. Azt hittem, a fejébe húzok valamit. 

Haza akartam menni.

- Zayn. - ráztam meg kicsit a vállát. - Héé Zayn, lassan mennünk kéne. - mondtam neki, de mintha csak észre sem vett volna. - Zayn! - szóltam neki kissé hangosabban. 

- Hmm? - nézett rám bambám. Istenem, mennyit ihatott?! 

- Menjünk haza, oké? 

- De olyan jól szórakozunk. Na, igyál te is. - nyújtotta felém a poharát, de én elutasítottam. 

-Zayn, kérlek. - hiába, nem figyelt. - Ezt nem hiszem el. - motyogtam magamba.

Nem elég, hogy maradnom kell, valószínű, hogy nekem kell valahogy hazamennem vele, amikor totál részeg. És mivel hozzánk kocsival jött, nem engedhetem, hogy ilyen állapotban vezessen haza. Szóval még nálunk is fog éjszakázni, ami annyiból fog állni, hogy telehányja a fürdőszobát, és én takaríthatok utána. Ezt onnan tudom, hogy már párszor eljátszotta ezt.

- Bianca. - szólalt meg Harry. Honnan tudja egyáltalán a nevem?

- Mi van? - kérdeztem durván.

- Hazaviszlek, gyere. - szedte elő a kocsikulcsát.

- Kösz, de erre semmi szükség. Amúgy sem ülnék kocsiba, és mivel ittál is, így még úgysem.

- Akkor menjünk, gyalog, nekem mindegy.

- Nem. Én szépen hazagyalogolok majd Zaynnel, te meg maradsz.

- Zayn és a gyaloglás? Ilyen állapotban? - nevetett fel. - Tudod mit? Hazakísérlek gyalog, visszajövök, és kocsival hazaviszem Zaynt is.

- Ne haza vidd. Az ő kocsija nálunk van, szóval hozzánk hozd, nálam alszik.

- Hát jó. Na gyere, induljunk. - állt volna fel, de én nem mozdultam.

- Nem. Én egyedül hazamegyek, te meg majd utánam hozod Zaynt. - makacskodtam.

- Nem mész egyedül haza. Ki tudja, bármi megeshet. - mióta ilyen figyelmes? - Na gyere már. Nem harapok. - mondta, mire kissé elmosolyodtam.

- Jó. De mégis hogy mászok ki? Mellettem ül két olyan ember, akik azt sem tudják szerintem, hol vannak. És még mindig nem tudok átmenni a falon.. - utaltam arra, hogy teljesen be vagyok szorítva a falhoz.

- Szerinted én nem vagyok ide beszorulva? Csak figyelj, és tanulj. - mondta, majd felállt az ülőhelyre, és átmászta a háttámlát. - Most te jössz.

- Na jó, ez talán menni fog. - mondtam, majd én is felálltam oda, ahol eddig ültem.

Az egyik lábam átraktam a háttámlán. Azt hittem simán fog menni, hisz az a lábam már a talajon volt, de talán ez volt a baj. Hisz a másik lábam felakadt, ezért szó szerint pofára estem. De legalább a másik lábam is a földre került.

- Jól vagyok. - emeltem fel az egyik kezem.

- Amikor azt mondtam, hogy figyelj, és tanulj.. te mit csináltál? - jött mellém Harry nevetve.

- Fogd be! Direkt csináltam. - tápászkodtam fel, majd leporoltam magam.

- Nagyon megütötted magad? - kérdezte aggódva a göndör. Bár ez nem tartott sokáig, hisz újra nevetni kezdett.

- Ne kuncogj már az Isten szerelmére. - ütöttem vállba.

- Bocsi, de látnod kellett volna magad.

- Hahaha.. akkor miért nem vetted videóra?

- Most hogy mondod.. elismételnéd megint? - kérdezte, mire kissé elnevettem magam.

- Esküszöm, te vagy a legidegesítőbb ember, akivel valaha is találkoztam. - mondtam, majd sarkon fordultam, és a kijárat felé siettem.

- Hé várj! - jött utánam. - Gyere, meghívlak egy italra.. amiért kiröhögtelek.

- Kösz, nem.

- Na, gyere már.

- Jó, de semmi alkohol. Csak egy baracklé.

- Oké, oké, gyere.

Miután rendeltünk magunknak egy-egy baracklevet, leültünk a pulthoz, a bárszékre.
Szótlanul ücsörögtünk egymás mellett, nem igazán volt témánk.

- Menjünk, fáj a fejem. - szóltam oda Harrynek.

Mindketten a kijárat felé siettünk. Ő volt elől, én pedig követtem. Elég gyors volt, és a magassarkúmmal elég nehéz volt követni. Többször is megbotlottam, de épségben sikerült az ajtóig eljutni. Utána minden túl gyorsan történt. Harry már kint volt, és amikor utána mentem volna, valami vadbarom nekem jött, ezért újból pofára estem.. vagyis jobban mondva az előttem váró Harryre. Az innivalómat ráborítottam, de ahogy láttam, a sajátja is magán landolt.

- Bocsi, véletlen volt. - mondtam, majd lemásztam róla, és felálltam.

- Miért nem ihatom meg egyszer normálisan az italom? Már másodjára borítod ki nekem. És komolyan kárt akarsz tenni bennem? Vagy magadban? - nézett fel rám, még mindig a földről. - Esküszöm veszek neked egy olyan műanyag burkot. - mondta, mire elnevettem magam.

- Nem vagy vicces. - öltöttem rá nyelvet. - Úristen, úgy viselkedek mint egy 12 éves.- utaltam az előző tettemre. - Átveszem az agyi szintedet.

-Ohh, valld be, hogy jól érzed magad velem.

- Kibaszottul. Másra sem vágytam a szülinapomon, hogy egy nagyképű sráccal összevesszek, majd újból megjelenjen, és felcsessze az agyam. Tényleg, imádok veled lenni.

- Ma van a szülinapod? Amúgy meg te beszélsz? Te meg idegesítő vagy. És ne aggódj, te is tökéletes értesz ahhoz, hogyan cseszd fel mások agyát.

- Igen, ma. - válaszoltam az első kérdésére. - És ez a te hibád.

- Persze, kend megint rám.

- Na jó. Lehetetlen eset vagy.. Inkább induljunk. - mondtam.

Harry megforgatta a szemeit, majd együtt indultunk haza a kivilágított, nyüzsgő, londoni utcán.