5. fejezet

Sziasztooook! Köszönöm szépen a sok cuki kommentet, remélem ehhez a részhez is kapok párat. Alig tudom elhinni, hogy a napokban megkaptam az első díjamat is, még1x köszönöm:) 

A fejezetről annyit, hogy itt "ugrunk" egy kicsit, és vééégre benne lesz hosszasan az egyik bandatag. 

Következő fejezetről annyit, hogyha megint írtok komit, és pipáltok, akkor pár nap múlva hozom, ha meg nem, 1 hét múlva érkezik a 6. fejezet. És örülnék 1-2 feliratkozónak is :3

Jó olvasást !! Szasza Xx

* 3 hónappal később *

- Jó reggelt! - hallottam meg anya hangját.. majd a függönyét. A nap erős fénye bántani kezdte a szemem, ezért egy dünnyögés kíséretében a párnába fúrtam az arcom. 

- Boldog Születésnapot!! - apa és az öcsém is berontott a szobámba. 

Clark rám ugrott, és csak azt ismételgette, hogy szülinapom van, a szüleim noszogattak, hogy keljek fel, és ha ez még nem lenne elég, konfettit is lőttek rám. Hány évesnek néznek? 

Nehezen, de rávettem magam, hogy felkeljek. A hátamra fordultam, és anyáékkal találtam szembe magam, kezükben egy tortával, és Clarkkal, aki teljesen fel volt pörögve.. na nem a szülinapom miatt, csak ki volt éhezve a tortára. 

- Köszönöm, de nem kellett volna. - utaltam a tortára. 

- Ugyan már. Na gyerünk, kívánj valamit. - dugta az orrom alá a csokis finomságot anya.

Fogalmam sem volt, mit kívánjak. Hisz egyetlen egy kívánságom van csak, de az nem teljesíthető. Őt már nem kapom vissza. Így ezt a lépést kihagytam, és csak simán elfújtam a gyertyákat.

- Most már ehetünk belőle? - szólalt meg az öcsém.

- Egy pillanat, csak még odaadjuk a nővérednek az ajándékot. - simított végig a fején apa. Ő, és az öcsém nagyon jó viszonyt ápolnak. Igazi apa-fia kapcsolat. Persze az én kapcsolatom anyával már nem ilyen. Nálunk nincs meg ez az anya-lánya dolog.  Nem arról van szó, hogy nem szeretjük egymást, csak nem mindig mutatjuk ki úgy, ahogy kéne.

- Tessék. - nyújtott egy dobozt felém anya. Kíváncsian szedtem le a fedelét.

- Úristen. - ámultam el. - Ez csodaszép. - emeltem ki a ruhát. - De nem hiszem, hogy mostanában megyek olyan helyre, ahova ezt fel tudom venni.

- A ma esti bulira vettük. - világosított fel apa.

- Milyen buli? Én nem megyek sehova.

- Ohh.. azt hittük, hogy tervezel mára valamit. - sóhajtott anya, mire nemlegesen ráztam a fejem.

- Na, most már ehetünk tortát? - váltott témát Clark.

***

Az egész délutánom itthon töltöttem, a szobámban. Beszéltem Lisával is, azt mondta, hogy 2 nap múlva meglátogat, aminek iszonyatosan örültem. Még beszéltünk a költözéséről, és hogy már keresgélek lakásokat a számára.

- Van egy, ami szerintem jó lenne neked. És közel van hozzánk. - mondtam.

- Az jó lenne. Akkor holnapután meg is tudnám nézni.

- Rendben, megbeszélem a tulajdonossal.

2 apró kopogást hallottam az ajtóm felől, majd az lassan elkezdett kinyílni. Amint megláttam, hogy ki van ott, óriási mosolyra húzódott a szám.

- Figyi Lis, most le kell tennem. Majd később beszélünk, szia. - mondtam, majd kinyomtam a telefont, és az ágyra dobtam.

- Sziaaa! - öleltem meg Zaynt.

- Boldog Születésnapot! - elhúzódott tőlem, majd a szemembe nézett. - Hoztam neked valamit. - mondta, majd a kezembe nyomott egy kis dobozt.

- Zayn, ez gyönyörű.. - forgattam a kezeim között az ezüst karperecet. Nagyon köszönöm, imádom. - öleltem át ismét.

- Örülök neki. Igazából Perrie segített kiválasztani, és ő is jött volna, de elutazott a családjával.

- Akkor majd felhívom, és megköszönöm neki is. Kérsz tortát? - kérdeztem, miközben a karperecet próbáltam felügyeskedni magamra.. végül Zayn segített feladni rám.

- Ez kérdés? - nézett rám komolyan, mire elnevettem magam.

- Na akkor gyere. - mondtam, majd elindultunk a konyhába.

El sem tudnám képzelni az életem Zayn nélkül. És 2 éve már Perrie nélkül sem. Annyira édesek együtt, hogy az valami hihetetlen. Az biztos, hogy ők egymásnak lettek teremtve. Sokat lógtunk anno négyesben, de ez értelemszerűen mára már megszűnt. Persze most is hívnak sokszor magukkal, de nem akarok lenni az a tipikus gyertyatartó, aki megzavarja a mozit, az ebédet, a filmezést, szóval legtöbbször visszautasítom az ajánlatukat.

- És akkor ma estére semmit nem tervezel? - kérdezte 2 falat között.

- Pontosan.

- Elég unalmasan hangzik. - mondta, mire csak megrántottam a vállam. - Én az új szórakozóhelyre megyek, a Magic21-be pár haverommal.

- Aha, ez jó.

- Gyere velem, ha akarsz.

- Kösz nem. Nincs kedvem sok piás ember közt lenni.

- Nem lesz sok piás ember, nyugi.

- Jó, de amúgy sincs mit felvennem.

- Bianca, te csak kifogásokat keresel. - miért ismer ennyire?? - Amúgy meg ott van az új ruha, amit a szüleidtől kaptál.

- Honnan tudod hogy mit kaptam?

- Onnan, hogy megkérdeztem tőlük, mit vesznek neked. Na de ez nem lényeges. Szóval 7-re itt leszek érted, oké?

- Legyél, de én úgy sem megyek. - makacskodtam. Felálltam, és elpakoltam a 2 tányért a mosogatóba, és a szobám felé indultam.

- Na jó. - kezdett bele Zayn, miután utolért, és bezárta a szobám ajtaját. Kíváncsian emeltem rá a tekintetem. - Jössz, és kész.

- Kik lesznek ott?

- Csak pár haverom, nyugi. - legyintett.

- De zavarni fogok.

- Nem fogsz. Na szóval, amint mondtam, 7-re itt leszek.

- De tudod, hogy nem kocsikázom, és mivel elég messze van a szórakozóhely, nem hiszem, hogy gyalogolni akarsz velem addig. - mondtam. Reméltem, hogy valamivel sikerül meggyőznöm, hogy ne menjek.

- Dehogy van messze. Alig negyed óra gyalog. Hiába is próbálkozol, nem fog sikerülni. Úgyis jössz. - mosolygott. 

- Szörnyű vagy. - sóhajtottam feladóan.

***

Hangosan zenélt a telefonom, ezzel jelezve, hogy 5 óra, és ideje készülnöm. Elmentem a fürdőbe, és miután lezuhanyoztam és hajat mostam, egy köntösben, törölközővel a fejemen mentem vissza a szobába. Ott megkerestem a kedvenc arcpakolásom, és visszaslisszoltam a fürdőbe. 

- Ááááááá, egy szörny. - visított az öcsém, amikor kijöttem a fürdőből, majd nevetni kezdett. Oké, elhiszem, hogy hülyén nézek ki egy zöldes trutyival a fejemen, köntösben, törölközővel a fejemen, de azért ennyire csak nem. Vagy mégis.

- Fogd be! Nem vagy vicces.

- De te nagyon viccesen nézel ki. - mondta még mindig nevetve. Megforgattam a szemeim, és inkább bementem a szobámba.

Amíg száradt a maszk, bekapcsoltam a laptopom, és felnéztem a különböző közösségi hálókra, aztán kapcsoltam egy lejátszási listát. Leszedtem az arcomra száradt trutymót, és felvettem a ruhát.

Következett a hajam. Percekig álltam a tükör előtt, a barna tincseim nézve. Fogalmam sem volt, mit kéne velük kezdeni. Végül úgy döntöttem, hogy csak megszárítom, és kivasalom. Miután ezzel is kész voltam, felvittem egy halvány sminket - ami egy kis alapozóból, szemceruzából, szempillaspirálból és szájfényből állt - és késznek nyilvánítottam magam. Bár még így is látszik, hogy nem vagyok a toppon, hisz a karikákat nem igazán tudtam eltüntetni a szemeim alól. Nembaj, legalább nem fog semmi iszákos ürge rám mászni.

- Anya, nem láttad a fekete magassarkúm? - kiabáltam anyának, miközben a cipős szekrénybe bújtam nyakig.

- Nincs a szobádba? - kiabált vissza a konyhából.

- Nincs.

- És a szekrényben?

- Most néztem meg, nincs.

- Na várj. - mondta, majd pár másodperc múlva mellettem termett. Nem kellett sok idő, kiemelte a szekrényből a keresett párt. - Tessék. - nyújtotta felém. - Amúgy nagyon csini vagy. Hova készülsz?

- Köszi. Zayn mondta hogy menjek vele az új club megnyitójára. Bár nincs kedvem.

- Nem árt egy kis kikapcsolódás. Biztos jól fogod érezni magad. - simított végig a karomon. - Mikor mentek?

- 7 órára jön. - mondtam, majd ránéztem az órára. - Szóval pár perc.

Igazam lett, hisz alig telt el 2 perc, már csengettek is. Ajtót nyitottam, és beinvitáltam őt.

- Nagyon jól nézel ki. - dicsért meg. Indulhatunk?

- Köszi. 1 perc, csak felugrom a táskámért. - mondtam, majd gyorsan felsiettem a szobámba.. már amennyire a magassarkúm engedte.

Miután megvoltam ezzel, visszasiettem Zaynhez. Elköszöntem anyáéktól, és végül nekiindultunk az estének.

.. Amúgy, kinek milyen volt az első pár nap a suliba? Ki hanyadikba bent ?:D